Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 12. szám - Solymosi Bálint: Városmajori hónapok, 1993
Solymosi Bálint Városmajori hónapok, 1993 i. (Miért nem írok verset hírből se már?) Egy átvirrasztott éjszaka után, ahogy lélek s test egybees ' netán, és úgy gondolva épp semmiért se kár -, akárha múltheti újság az ég, felé-, vagy értekapnak ujjaim, hogy olvasnám, mi is volt velem, lm, de összegyűröm, ez mind kurva rég'...! Jegyzetfüzetből mondom fel a kínt; ország, világ, város, velem ne játsszék, van itt, hozsánna, minden, volna hússzék! Ital, keskeny ágy -, tudni, mi a kint. Majd holnap, mit!, pár szót?, váltani kell. Addig is, avval alszom el -, mi kelt. II Mozdulni sem lehet már itt; a helyzet egészen egyszerű tehát, idő helyett áll a szív, meg, szinte, se hő, se vágy, se napkelte -, nem ez a kezdet, s nem is a végzet (vagy annak a hangja). Egyértelmű tény az is, hogy semmi nincs helyén, de hagyján, cselekvésre, Ints! a szék késztet pusztán. Akárha a hangya, emelgetem, rakosgatom előre, aztán megint hátra, most nélkülem, most velem, így, amíg nekem le nem esik, hogy velem tehető helyére Mi nélkülem van meg, az meglehet de önmagában, hol kell, nem lehet. III Éjszakák múlnak el úgy, hogy se részvét, se szánalom, hogy nem adódna itt semmi egy bánásmód nekem; ne hidd; hogyne pártolnám azt, az „én" a lelkét,
