Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 12. szám - Balázs Attila: Mementó, sztrapacska!

Odalép, felveszi a könyvet, összefutó szemöldökkel nézegeti, forgatja rövidlátón, majd a sakktáblával együtt a hóna alá fogja. Felemeli a kalitkát is a szeme magasságába, vizsgálgatja, de úgy dönt, hogy az nem kell neki. A padra teszi.

GLIGORICS (tulajdonképpen senkihez): Isten vele!

Kibattyog.

Marad a kalitkába zárt árva tojás. Hosszan. Váratlanul felrobban. Színes füst. Mintegy végszóra: belép a ruhatáros Glória ruháival. Nyomában Glória. A ruhatáros segítségével Glória felöltözik, miközben a többiek is lassan előjönnek, felsorakoznak, Szindbádot kivéve. Óbányai hegedűvel lép elő. Felstimmeli, rázendít. A többiek követik példáját.

Dal: Néha-néha visszatérnek a tavaszi álmok...

(FÜGGÖNY LE, DE MEGINT FÖL!)

Szindbád előjön. Kézen fogja Glóriát, úgy hajolnak meg mindannyian. Glória és Szindbád hosszú csókban forr össze, miközben a többiek tapsolnak. Valahonnan vaku villan, egy-két paradicsom, primőr zöldség meg tojás is beröppen, némi aprópénz kíséretében.

A távolban fütyül a vonat. Reszelősen rázendít a muzsika. Mindannyian ki.

Egy kerekekre szerelt táskát húznak át a színen, amely fokozatosan elsötétül.

(A TAVASZI ÁLMOKNAK VÉGE)

25