Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 12. szám - Balázs Attila: Mementó, sztrapacska!

Föláll a sakktáblával. A parkőr odaadja Szindbádnak a kalitkát. Mindketten el. Gligorics elmenőben kacsintva visszaszól.

GLIGORICS: Különben meg az a legjobb, ha az ember mindig a rendőrök hátában van, nem? Úgy nem kerülhet a szemük elé, ugye? Örültem.

SZINDBÁT): Viszlát. Én is örültem.

Szindbád nézegeti a kalitkát a tojással, leteszi a pad mellé. Glória be. Vizs- gálgatja a terepet Szindbád előtt, egy ponton megállapodik a tekintete. Aztán fölnéz, füttyentve int arra, amerről bejött.

GLÓRIA: Pista, Józsi, ide!

Pista, Józsi - két melós kinézetű férfi - egy fényes fémrúddal be. (Egyikük, például takarékosságból, lehet a rendőr. Fél bajuszt ragasztott, feltehetően azért, hogy ne ismerjék fel. A másik lehet a parkőr, hirtelenül koromba mártott arccal.) Függőlegesen rögzítik a rudat, aztán kimennek.

GLÓRIA: Ide süss, vén betyár! Most olyat fogsz látni, amit még nem. Fogalmam sincs, miért vagyok ilyen jó hozzád. Valami megmagyarázhatatlan dolog ez.

Glória csettint, erre megszólal a zene. Glória a zene ritmusára lassan vetkőzni kezd. Amikor tangában marad, akkor a fémrúddal szórakozik, miképp a top- less-bárok táncos lányai. Vonaglik, nyögdécsel. Szindbád leesett állal bámulja.

SZINDBÁD (megrökönyödötten): Istenem, Majmunka!

Glória hívásnak érti, Szindbád ölébe ül, rötyörészik, harapdálja a férfi fülét. Szindbád eltaszítja magától. Glória elgurul. A zene abbamarad.

GLÓRIA (dühösen): Barom! A pezsgőt mindenképp ki kell fizetned.

Glória gyorsan összekapja ruháit, csettint, mire Pista és Józsi be. Leszerelik a rudat, mindannyian el. Glória vissza, arcul köpi Szindbádot, el. Szindbád zsebkendőt húz elő, törölgeti magát. Aztán kezébe veszi a könyvet. Olvas, amikor távoli vonatfütty hallatszik, erősödő zakatolás. Elnyomja a megbotránkozott madarak ismét jelentkező csicsergését. Szindbád két kezével befogja a fülét, összegörnyed. Reszket. A kibírhatatlan zakatolás lassan távolodik. Csend. Madárkórus. Szindbád megnyugszik. Folytatja a szórakozását, hangosan olvas fel a könyvből.

SZINDBÁD: Jó, hol is hagytuk abba? Szóval, a hajós életéből következnek még itt történetek, amelyeket fiatal nők és ifjak itt-ott tán hitetlenkedve fogadnak. Ó, majd megismernek ők is mindeneket: csodákat, amelyeknek létezéséről fogalmuk sincsen a fiatalkorban. Például azt, hogyan veszett meg... Hogyan veszett meg egy Szerda nevű tarka kutyácska, amely egykor a vásáron

19