Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Pünkösti Árpád: Menekülés Rajk árnya elől (Péter Gábor perei a nyomok eltüntetésére)

„Külföldre szökés elősegítésének bűntette”: Szűcs Ernő és Csapó Andor „398 tőkés és egyéb osztályidegen személy részére adtak ki útlevelet, akik ezért nagy összegű pénzt, ingatlanokat és egyéb értéktárgyakat bocsátottak az ÁVH rendelkezésére... 15 milliót kórházépítésre és egyéb hasznos célra fordítottak és kb. 3 milliót pedig személyes szükségletekre elpazaroltak”. (Nem került szóba, hogy Gerő és Vas utasítására a pénzből jutott ajándék a párt külföldi vendégeinek is.)

„Társadalmi tulajdon elleni bűntett”: állami pénzből fényűző villaépítés magának, két villa Pataki Ferencnének. Ruhák és fogyasztási cikkek magának, ruhák és ékszerek a szeretőnek. (Villaépítés RM öccsének, Zoltánnak, s Vas Zoltán nővérének, szeretőjének stb.).

Mint említettük, 1953 decemberében Péter Gábort életfogytiglani börtönre ítélték annak megállapításával, hogy „elsősorban azért züllött el, mert nem támaszkodott a pártra... még a sajtót sem olvasta”. A Markó utcai fegyházban a verőcsoportot vezető Princz Gyulával együtt kapott egy „lakosztályt”.

Pártkassza útlevélből

A terjedelmesen taglalt anyagi ügyekre azért kell kitérni, mert ezekből kiderül, hogy a háború után, a többpártrendszerben miképp tartották fenn a Magyar Kommunista Pártot. Csapó Andor szerint Vas Zoltán már 1945-ben közölte vele, hogy akárcsak a Szovjetunióban (?), nálunk is a politikai rendőrség fogja intézni a párt bizalmas anyagi ügyeit. A fedezetet a tőkéseknek eladott útlevelek adták. Feri Sándor, a párt jogásza valutáért árulta őket. Szűcs Ernő bevonta a villákat is a fizetőeszközök körébe. Feri Sándor pedig beszervezett két ügynököt a kivándorolni akaró „tőkések” felhajtására. Az egyik ügynök, Reiter Sándor megszerezte a Szász-szanatóriumot, amiből a Korvin Ottó Kórház lett. (Reiter az üzletelés végén leadta a saját házát is, és úgy távozhatott, hogy repülőgépre szállás előtt a poggyászát nem vizsgálták meg.) Csapó szerint ekképp teremtették elő a politikai rendőrség és a párt költségeinek egy részét. Többek között emiatt vonták ki a hatóságot az ellenőrzés, különösen a koalíciós ellenőrzés alól. (Hogy, hogy nem, a hatalomátvétel után, 1949-ben az Állami Ellenőrzési Központ mégis vizsgálta az ÁVH gazdálkodását. Péter Gábor tudatta az ellenőrrel, hogy a cégnek titkos kezelésű pénze is van. Ezzel nem foglalkoztak. Igaz, nem is tudtak volna, mert nem volt könyvelés.)

1949 végén megszűnt az útlevél-manipuláció. Az új belügyminiszter, Kádár János közölte Péter Gáborral: nem kívánatos, hogy az ÁVH ilyesmivel foglalkozzon, ezek az ügyletek a párt számára is hátrányosak lehetnek. (Ekkor már az államkasszából is lehetett pénzt szerezni.) Ennek ellenére, Szűcs letartóztatásáig, vagyis még majdnem egy éven át, tőle kapták a pénzt. Csapó nem ismerte ennek az eredetét, de tudta, hogy az ÁVH-nak is voltak vállalatai. Szűcs Ernő „hagyatékából” 700 ezer forint jutott nekik. Aztán 1951 végén megalakult a X/4. sz. konspirativ gazdasági osztály 20 millió forintos költségvetéssel (durván tíz játékfilm gyártási költsége).

Noha az útleveleket Péter Gábor adatta ki, Vas Zoltán is tőle kérte őket, az 1957- es perújításkor is tagadta, hogy tudott volna az erről az üzletről. Arra viszont emlékezett, hogy Bíró Zoltán (Rákosi öccse), Czottner Sándor, Piros László (miniszterek), Horváth Márton (a Szabad Nép vezetője) és mások is ebből a pénzből kaptak lakást. Péter Gábor tagadta, hogy ő utasította Csapót arra, hogy ne könyveljen. Semmiféle anyagi juttatásról nem akart tudni, kivéve azt az esetet, amikor Kodály Zoltán és Kisfaludy Strobl Zsigmond elpanaszolta neki (?), hogy nem lehet tüzelőt kapni, mire küldött nekik. Rákosi viszont utasította, hogy „a nagyobb politikai ügyekben eredményesen dolgozó” ávéhásokat, bírákat és ügyészeket, jutalmazza meg az ÁVH bizalmas alapjából. Kihallgatói nem kérdezték, akkor hát honnan volt külön pénzük.

76