Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Pünkösti Árpád: Menekülés Rajk árnya elől (Péter Gábor perei a nyomok eltüntetésére)

telenségekről beszéljen, amelyeket „főként Rákosi és Farkas Mihály követtek el, illetve az ő utasításukra lettek elkövetve”. Még 1953 októberében is azzal fenyegették, ha nem ismeri el, hogy titokban járt Jugoszláviában, akkor tovább rohad. (Décsi szerint még a legfőbb ügyész is veréssel fenyegette őt pár héttel a tárgyalás előtt.)

Utólag is barkácsolták az eljárást: az ítéletből, de a vádiratból is fekete tussal kihúztak néhány sort. Dr. Major Ákos - az 1957-es perújítási védőbeszédben - háromféle vádelképzelést említett. Az 1953. januárit (árulás, kémkedés), az 1953. júliusit (ezt Gerő-féle anyagi vádnak nevezi), és az ugyanekkor keletkezett politikai koncepció, mely szerint Péter Gábor és bandája rontotta el a jó viszonyt a testvéri jugoszláv néppel.

Még Péterék ítélete előtt (1953 novemberében) úgy döntött a PB, hogy a furcsa hármas: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Nagy Imre összegezze a Péter-ügy tanulságait. Ez az első kísérlet arra, hogy Péterre és „bandájára” hárítsák a felelősséget a törvénytelenségekért. Ám tudomásunk szerint az összegezés — talán épp e hármas fogat „furcsasága” miatt - nem készült el: 1954 februárjában csak kijelölték a bűnbakot. Az adminisztratív osztály vezetője által jegyzett PB-jelentés szerint a törvénytelenséget, az erőszakot, a vallomások meghamisítását Péter és társai „rendszeresítették”, sőt: az „ellenséges elemek gyűjtőhelyévé tették” a hatóságot, azaz az ÁVH-t. Két kézzel szórták az állam millióit, korruptak voltak. „Avantgardista szellemet terjesztettek”, és ennek orvén kivonták az államvédelmet a pártellenőrzés alól. „Becsapták, és gáládul félrevezették a pártot.” (A PB-ülésen hozzászólt: Gerő, Farkas, Ács, Földvári, Rákosi Mátyás.) Elindult tehát a manőversorozat, amiben - ha áttételesen is - a főbűnös, azaz Rákosi Mátyás képviselte a vádat.

A „Péter-banda” első ítéletét a Jézuska hozta 1953. december 24-én. A hadbíróság zárt tárgyalásán az altábornagyot életfogytiglani, a többi 17 vádlott közül Csapó Andor ezredest, az ÁVH gondnokát ugyancsak életfogytiglani, dr. Décsi Gyula, igazságügy-minisztert kilencévi, Princz Gyula bv. alezredest, a verőcsoport korábbi vezetőjét nyolcévi, Péter titkárát, Kovács József áv. őrnagyot hétévi, Péter Gábor titkárnőjét és szeretőjét, Pataki Ferencné áv. századost négyévi, Péter Gábornét, Rákosi volt titkárnőjét két és fél évi börtönbüntetésre ítélték. Péter Gábor és öt társa fellebbezésére a Katonai Felsőbíróság alig változtatott a büntetéseken. Ám a tipikus végrehajtó Péter Gáborról 1954 januárjában - Rákosi fél évvel korábban elhangzott, törvénysértéseket beismerő önkritikája után - a bíróság megállapította: „Nem vitás, hogy minden törvénytelenségért, minden visszaélésért elsősorban ő tartozik felelősséggel.”

Ä szorgalmas Gerő csupán két hónappal az ítélet után készítette el az MTI közleményt - amibe Rákosi Mátyás szúrta bele a törvényi hivatkozást -, így a lapok 15 hónapos késéssel adták hírül Péter Gábor és társai letartóztatását, és ezzel egy füst alatt az „államellenes és népellenes” bűntevők ítéletét is. Ilyen slampos volt az egész eljárás. Péter Gábort és társait 1953. január elején tartóztatták le. Áz előállítási parancsot augusztus 7-én is csak félig állították ki. Előzetes letartóztatásukat tizenegy hónapos késéssel, decemberben rendelte el dr. Czakó Kálmán legfőbb ügyész. Péter Gábor ekkor ismerte meg a vádiratot, s úgy gondolta, felesleges védőt választania.

A vádirat megszerkesztése azért tartott majdnem egy évig, mert túl kegyetlenül elítélni sem merték őket. Mindent tudtak egymásról. (Péter Gábor vérében volt, hogy közel tartja magához a kártyát. Ismerőse, Libik György, 1989-ben megkérdezte tőle, hogy amikor lefogták, mondta-e, hogy kitől kapott utasítást mindarra, aminek az elkövetésével vádolták. „Ugyan minek mondtam volna? Hisz ezt mindenki pontosan tudta. Én is tudtam, hogy ők tudják, ők is tudták, hogy én tudom, és Rákosi is tudta, hogy sem ők, sem én nem fogunk semmi ilyesmit firtatni.” Ez a hősi póz azért Rákosi hatalmának a végéig sem tartott ki.)

73