Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Tódor János: "Nem pisó ez, gyerekek..." (Életképek a pesti Harlemből)

Travolta, a strici

Éjszaka éktelen csörömpölésre riadunk. Kitépek a konyhába - onnan jött a hang s majdnem belegázolok az üvegdarabokba. A konyhaablak üvegén öklömnyi rés. A corpus delicti, egy Denim arcszeszes üveg, az asztalon landolt. A szemben lévő, Auróra utcai második emeleti lakás ablakából két fej vigyorog, majd amikor észrevesz- nek, húzódik hirtelen vissza. Travolta, meg a dagadt, tetovált cimborája.

„A rohadékok”, dörmögöm csak úgy magam elé. Üvöltözni velük, kivált most, hajnali fél háromkor, nem igazán lenne ildomos, hiszen éppen az ő ablakuk alatt parkolunk. Alighanem megnézhetnénk reggelre a kocsit. Nyolcadik kerületben lakó ember ilyen esetben nem gondol a rendőrségre. Ha esetleg mégis úgy döntene, hogy riasztja őket, akkor 1.) nem jönnek ki, 2.) ha mégis igen, akkor abban úgysincs köszönet (a tanúvédelmileg meglehetősen tanácstalan közegek tuti, hogy utóbb becitálnak, szembesítenek etc., márpedig neked itt holnap is élned - és lehetőleg nem meghalnod - kell).

A nyírségi klán éppen két esztendeje foglalta el a velünk szemközti, üresen álló lakást. Addig csak Michael Jackson mosolygott ránk rendületlenül egy félfalnyi óriásposzterről, azóta viszont a szabolcsi Travolta vigyorgó pofájára, falcolásokkal és sósavval kiradírozott tetkóhegekkel kidekorált, sitten kigyúrt meztelen felsőtestére van módunk nap mint nap rácsodálkozni.

Kedvenc foglalatossága, hogy órákon át köpködi alant a gyalogosokat. Amikor talál, s ilyen gyakran van, infantilis öröme leírhatatlan. Kizárólag férfiakra, gyerekekre céloz, a mit sem sejtő nőknek azt ordibálja, hogy minden pozitúrában megdugná őket. Akár onnan fentről is. Ha néha egy-egy öntudatosabb egyén vissza szól neki, és elküldi a jó anyjába, az az ismételt nyál mellé csikkel teli hamutartót, rosszabb esetben szaros pelenkát kap a fejére, nyakába.

Travolta foglalkozására nézve strici. Esténként fényes, zizegő, lila dzsoggingot ölt magára, és akár a hivatásának élő háremőr, tereli maga előtt a József utcai placc felé a lányokat.

Csakhogy Travolta nem eunuch. Olykor akaratlanul is szemtanúi vagyunk, hogy ott térdel előtte valamelyik fogságba ejtett, előjátékként pofonokkal puhított, szerencsétlen teremtés. Máskor az ablakpárkány alatti heverőn avatja fel őket.

Erikát, akit naponta többször is üvöltve rendel magához, három hete idomítja ez a vadállat. Az első héten még gyakran hallottuk a lány sikoltozását, láttuk, ahogy szi- pogva-duzzogva áll hosszú percekig a függöny nélküli ablak előtt.

Többször is feljelentést tett már egy-egy bátor lakó, de csak nekik lett rosszabb. A rendőrök Travoltáéknál mindent rendben lévőnek találtak, viszont az egyik szomszéd másnap reggel, kerekek nélkül, alátéglázva lelt a kocsijára. Erika és a másik, szőke hajú lány, akinek a nevét nem tudjuk, azóta is szorgalmasan hordja föl a kuncsaftokat.

(Jó két hétre rá, hogy mindezt leírtam, Travoltát végre lekapcsolták. A Mai Napban olvastam, hogy korábban már nyolc évet ült üzletszerű kéjelgésre rábírásért, azaz futtatásért. A cikk szerint a Keletiben szedte föl a lányokat, azzal, hogy olcsó albérletet tud számukra. Erőszakkal, fenyegetéssel vette rá Erikáékat a „munkára”. A lányok szobára vitték az ügyfeleket, s míg folyt a műsor odabent, Travoltának volt ideje átvizsgálni a palimadarak kabátját, táskáját. Aztán meg úgy tett, mint a rosszkor betoppanó, feldúlt férj, és még a meglepett, menekülő delikvensek voltak hálásak, hogy megúszták verés nélkül.)

63