Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Pünkösti Árpád: Menekülés Rajk árnya elől (Péter Gábor perei a nyomok eltüntetésére)

A vádirat és az ítélet szerint Péter Gábor az orránál fogva vezette a pártot rémisztő ügyek tucatján át. Annak a Rákosinak járt túl az eszén, aki őt műveletlennek tartotta, s a akinek ő maga ki volt szolgáltatva. Kettőjük kapcsolatát, úr és szolga viszonyát a hétpecsétes titkok - a gazemberségek - tették rendkívülivé. Már Décsi is említette, hogy Péter Gábor feszegette a szolgai alázat kereteit. 1957. május 10-én azt állította: amikor megtudta, hogy a Rajk-ügyben „koncepciós jegyzőkönyveket vesznek fel”, előbb Rákosinál, majd Jevdokimenkó ezredesnél, végül Belkin altábor- nagynál tiltakozott. „Ezért az ügy vizsgálatából Rákosi Mátyás engem kikapcsolt és a vizsgálat irányítását ő maga vette kézbe, és Szűcs Ernő és Belkin altábornagy útján irányította”. Másik kihallgatásán: „Rákosi azért hagyott ki a Rajk-ügyből, azért nem bízta rám a Kádár-ügyet, mert tudta, hogy velem nem koncepciózhat... Ezt nemcsak Rákosinak adtam tudtára, hanem megírtam Moszkvába is”.

A gondolkodónak nem nevezhető Péter Gábor, aki a politika egy különleges dimenziójában mozgott igazán otthonosan, úgy tudta - vagy azt akarta elhitetni -, hogy egy jótettéért tartóztatták le, s nem habókra. A „Mi az igazság?” című 1956-os beadványában is állítja, hogy Rákosi a Moszkvába küldött „óvó levél” miatt fogatta le. Ebben a levélben jelezte: „A Rajk ügyben erőltetés folyik. (Szűcs belekevert elvtelen dolgokat is.)” Szerinte a letartóztatása előtti napon kapta vissza a levelet Rákosi Berijától, s ezért fogatta őt le „a becsületes kommunista Simon Jolánnal együtt”. Péter eme jócselekedetének nem került eddig elő a bizonyítéka. Bár Péter szavahihetősége is csekély, az tény, hogy Rákosi Mátyás elvette tőle a Rajk-ügyet. Péter kapálózott, és szerinte több alkalommal is megemlítette, hogy szeretne elmenni az AVH- tól. „Azt válaszolta Rákosi, na és mit gondol, ezt a hitközséget könnyű vezetni? (Ezt a pártra értette.)”

Csak az igazságot ne!

De térjük vissza a bűnáthárításhoz, a Péter Gáborék elleni eljáráshoz. Nehéz egy bűnügyet úgy vizsgálni, hogy jaj, csak az igazság nehogy kiderüljön. Nem lehetett Péter Gábort és társait túlságosan hergelni sem, hátha minden reménytelenség ellenére valamelyik kipakol. (Péter jelezte a tárgyaláson, hogy van egyéb mondandója is, de nem hallgatták meg.) A per központi témája végül az lett, hogy Péterék „mérhetetlen személyes igényeik kielégítése érdekében éveken keresztül óriási mértékben fosztogatták és pazarolták a társadalmi tulajdont”. Őket ezzel kábították, a pártvezetést pedig azzal, hogy Péterék „az államvédelmi munkában súlyosan törvénytelen módszereket honosítottak meg, ezáltal tudatosan népellenes irányban ferdítették el az állam büntetőpolitikáját”.

Az eljárás képtelenségét mutatja, hogy Péter Gábor mellett az AVH gondnoka, Csapó Andor kapott még életfogytiglani büntetést, hogy ő volt a másodrendű vádlott, pedig semmi köze nem volt a kihallgatásokhoz, a perekhez. Őt is Rákosi Mátyás testőre vette őrizetbe, s hamarosan kiderült, hogy jugoszláv és cionista kém, és a „felső” kapcsolata Péter említett testvére, az elmebeteg Eisenberger Samu. Csapó Andor 1954 augusztusában leírta bűneit. Eszerint a kormány rendeletére, azok a tőkések, akik üzemeiket, vállalataikat (vagyonukat, ékszereiket - PA.) átadták, útlevelet kaptak. Az átvételt Vas Zoltán (akkor a Gazdasági Főtanács főtitkára, majd a Tervhivatal elnöke - PA.), Péter Gábor és helyettese, Szűcs ezredes igazolta. Csapó szerint az „útlevélakcióból” épült a Korvin Ottó Kórház, az Istenhegyi és a Cinege úti gyereküdülő, a dobogókői, a mátrafüredi, a leilei, a gödi, a mátraházai üdülő, az Aradi utcai, a Kárpát utcai, a Benczúr utcai, a Bajza utcai nagygarázs, a határőrség Hungária körúti laktanyája. A párt részére ebből készült az Apostol utcai, a tihanyi vendégház, a Cserje utcai gyermekotthon, a Szabadság-hegyi pártiskola, és 55 villa

74