Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 11. szám - A szavak közti csend (Ryszard Kapuscinskivel beszélget Kovács István)

-Valóban, a „magyar”-ral (Wegierski-i, -a, -ie) jelzett hegységnevek, folyónevek, gázlónevek nem lehetnek újkeletűek. A magyar-lengyel szomszédság későbbi sajátos dokumentuma az, hogy Dél-Lengyelországban, a hajdani Galícia helységeinek minden déli irányba vezető főútjának a neve: „Ulica Wegierska” - Magyar utca. Ezen az se változtatott, hogy a XX. században Magyarország megszűnt Lengyelországgal határos lenni. A második szülővárosomnak tekintett Tarnów köztudottan sok szálon kötődik a magyarokhoz, a magyar históriához. Itt látható Bem ég és föld között lebegő szarkofágja, itt áll az Óváros falmaradványainak tövében Bem honvéd egyenruhás, egész alakos szobra, s egy térbeszö- gellés mélyén Petőfi Sándor mellszobra. Annak a háznak a falán pedig, amelyben a Bem Józsefről elnevezett Lengyel-Magyar Baráti Társaság székhelye van, nemrégiben leplezték le id. Antall József emléktábláját.

— Tehát nem kizárt, hogy Ernest Kapuscinski is származhatott erről a területről. Annál is inkább, mert a légionisták. többsége 1848 őszén Galíciából érkezett, szökött Magyarországra.

— Amit elmondtam, az az anyai ág. De ennek is volt magyar kötődése. Mint említettem, anyai eleim Bochniában laktak, amely Boldog Kinga révén kötődik a magyar történelemhez. Nagyapám akkor halt meg, amikor nénikém még kislány volt. Amikor őt arról faggattam, ki volt a nagyapám, azt felelte: „Csak annyit tudok róla, hogy pék volt, péksége és péküzlete a piactéren állott, s a nép ragadványnevét ismerve »madzsar«-nak hívta őt. Közismert fordulat volt a városban: »Menj a madzsarhoz kenyérért!«,,. Lehet, hogy hosszabb idő eltöltése után tért vissza Magyarországról Galíciába, de az is lehet, hogy egyszerűen magyar származású volt... így nincs kizárva, hogy hellyel-közzel én is az vagyok.-Es az apai ág?

— Apám a Galíciával szomszédos Szendomíri (Sandomierzi) tartományból származik. A Szentkereszthegységből és rengetegből, amely a történelem folyamán betyárok búvóhelye volt, a II. világháború alatt pedig partizántevékenységek színtere. A táj lengyel irodalmi vonatkozására utalva, idevalósi A hű folyó szerzője, Stefan Zeromski, de a mai legidősebb írónemzedék kiemelkedő képviselője, Gustaw Herling-Grudzinski is ennek a földnek szülötte. Vagyis apám családja orosz-lengyelországi volt.

A Szendomíri tartomány közismerten a nincstelenek vidéke volt: ontotta a gazdasági emigránsokat Amerikába. De szegény volt Galícia is. Szüleim az első világháború után, mint az életnek nekivágó fiatalok, nem jutottak kenyérkereseti lehetőséghez. Azt mondták nekik, hogy a Végek, a Lengyel Köztársaság keleti határvidékén könnyebben kapnak végzettségüknek megfelelő munkát.

— Lengyelország 123 év után 1918 végén nyerte vissza függetlenségét...

— Pontosabban nem visszanyerte, hanem kivívta. A határaiért kemény harcokat kellett folytatnia a proletárforradalmat Nyugat.-Európába exportálni akaró bolsevik Szovjet-Oroszországgal. A háború lengyel győzelemmel végződött. Ellenkező esetben ma nem volna Lengyelország, gondoljunk bele, mi lett volna belőle, ha 1920-ban tagköztársasággá válik... Az 1921-es rigai békét követően a kevert lakosságú keleti területeken ki kellett építeni a lengyel iskolarendszert. Apám és anyám mint fiatal tanítók, arrafelé próbáltak szerencsét. Eredményesen, mert végzettségüknek megfelelő állást kaptak. A Pinsk nevű városkában ismerték meg egymást és házasodtak össze. így én 1932-ben ott láttam meg a napvilágot. Akkor születtem, amikor a Pinsktől nyolcvan kilométerre húzódó határ túloldalán 10 millió ukrán halt éhen Sztálin kegyetlen kolhozosító rendeletéi következtében. Persze én erről már koromnál fogva sem tudhattam. De szü51