Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - A szavak közti csend (Ryszard Kapuscinskivel beszélget Kovács István)
A szavak közti csend Ryszard Kapuscinskivel beszélget Kovács István „A szavak közti csönd lehet olyan fontos, mint maguk a szavak. Erőt és értelmet ad a szavaknak. Am a szavak is hatnak a csöndre - színt és mélységet kölcsönöznek neki. ” Lapidarium XX Kapusciúski névvel negyed százada találkoztam először - Józef Wysocki tábornok visszaemlékezésében, amelynek függelékében a szabadságharc Törökországba kimenekült lengyel légionistáinak névsora olvasható. Ebben szerepel egy bizonyos Ernest Kapusciúski, aki a légió lovasságában szolgált dzsidás hadnagyként. Az elmúlt években nem egy lengyel önkéntesnek sikerült rövidebb- hosszabb életrajzi jegyzetét összeállítanom, Ernest Kapusciúskiról azonban az égvilágán semmit se tudtam meg. Amikor Önt megismertem, ösztönösen Ryszard Kapusciúski nevét vetítettem Ernest Kapusciúskira. Ebből következik, hogy családjáról, szülőföldjéről, származási helyéről kérdezzem. — Édesanyám a hajdani Habsburg-birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia területéről származik, a gabciai Bochniában született. Közeb és távoli rokonaink a Krakkó és Rzeszów közötti területen szétszóródva éltek. így a rokonságból vannak, akik ma is Bochniában élnek, míg mások, akikkel szoros kapcsolatot tartok, Bem szülővárosában, Tarnówban laknak. A népes rokonság további része debicai. Vagyis anyai rokonaim szűkebb pátriája a Bécset Krakkóval és Lemberggel összekötő vasútvonal térségében húzódik. Egyébként ez az a terület, amely nemcsak neveiben, látható elemeiben, hanem mindennapi kultúrájában ó'rzi a magyar-lengyel együttélés évszázados hagyományát. Mondhatnánk évezredest is: a hajdani Gabcia egymást váltó történeti tájaiban szép számmal megtalálhatók középkori eredetű „magyar” helységnevek is: Wegierska Gora, Wegierskie Pole, Wegrzce...- E tény említése kapcsán érdemes szólni arról, hogy két lengyel régész, Andrzej Koperski és Michal Parczewski a hetvenes években honfoglaláskori magyar sírokat és őrtorony-fundamentumokat találtak Lengyelország délkeleti szegletében, az egykori Galícia középső részén. Régészeti ásatások tárgyi bizonyítékai és írott források utalásai alapján tanulmányt jelentettek meg arról, hogy Przemysl és Halics térségében katonáskodó magyar népcsoport, valamelyik törzs egy része telepedett meg a Kárpátok északkeleti hágóinak védelme céljából, s csak küldetésük teljesítésének eleget téve a 940-es években húzódott át a Kárpátmedencébe. Az őrszolgálatra berendezkedett, honfoglalást fedező magyarok állandóan érintkeznek a tőlük északra, északnyugatra élő lendzsán nevű szláv törzs tagjaival. E fél évszázados együttélés eredménye, hogy a magyarok nem a „pol...” valamelyik változatát használják a mai fogalmak szerint lengyelség elnevezésére, hanem a lengyelt. 50
