Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium III. (7. rész - ford. Szenyán Erzsébet)
Ryszard Kapuscinski Lapidárium III. 7. rész A Al-Buraymi oázis oázis szélén haladva (Dubai közelében, az Egyesült Arab Emirátusok területén), észrevettem, hogy egy nagyméretű sátor körül lázasan sürgölődő tömeg gomolyog. Mindenki befelé nyomult energikus, emelt hangon kiabálva, zajongva. Közelebb mentem, megpróbáltam magam átverekedni a feltüzelt, verejtékező emberek között. Végül sikerült bejutnom. A sátorban félhomály uralkodott, az alacsony bőrtető alatt olyan sűrű és nehéz volt a levegő, hogy szinte fuldokoltam. Fehér galabijt viselő férfiak lökdösték egymást óriási zsivaj közepette, veszekedtek, gesztikuláltak, öklüket rázták, üvöltöztek, nyakukon kidagadtak az erek, szemük vérben forgott. A sátor közepén riadt, sovány kecske állt. Nyugtalanul tekingélt körbe, leste, hogyan menekülhetne, de erre semmi esélye sem volt: egy fiú jó szorosan tartotta a kecske nyaka köré tekert zsineget. Az arabok csipkedték a kecskét, hogy lássák, mennyire kövér, farkánál fogva fölemelték, hogy megállapítsák a súlyát. Egész idő alatt folyt az alkudozás. Mintegy 30 dollárnyi összegről volt szó. Néztem az arabok arcát. Mennyi szenvedélyt, mennyi elszántságot, mennyi dühöt tükröztek azok az arcok! A kecske volt számukra a világ kezdete és vége, a kecske jelentett mindent. Kimentem a sátorból. Odakinn a sivatag vett körül, amelyet olajvezetékek hálóztak be. A vezetékeken sok-sok millió dollárnyi kőolaj áramlott. Erre azonban a sátorbeb emberek közül senki sem gondolt. Az olajvezeték és a kőolaj egy másik világhoz tartozó absztrakció volt számukra. Az ő világuk a sátor, a sivatag és a kecske. Kecske nélkül a sivatagi nomád nem indul útnak, mert a kecske adja a tejet, a tej pedig oltja a szomjat, életet ad. Hans Christoph Buch német író beszélgetés közben panaszkodik honfitársaira: „A németeket nem érdekli Afrika”. Csakhogy itt valami másról, többről van szó: a világ gazdagjai azok, akiket nem érdekelnek a náluk szegényebbek, rosszabb sorban élők. A gazdagok nem akarnak róluk hallani, mert az megmérgezné számukra a fogyasztás gyönyörét, arra késztetné őket, hogy elgondolkodjanak a világ igazságtalanságáról. A médiumok belesulykolták az emberekbe, hogy csakis a sikertörténet lehet érdekes. Nincs kudarcot bemutató történet, nincs vesztesekről szóló életrajz, vereségről szóló tévésorozat. Elhallgatjuk sikertelenségeinket, még a színházban is kiszorította a tragikumot az irónia és a gro33
