Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Balázs Attila: A vén zászlóhordók (hangjáték)

NAGYAPA Bizony. UNOKA (lelkesen) Szép. És Temerinben hogy kezdődött? NAGYAPA Nem emlékszem. Ja, persze... Hát úgy, hogy a Mozart kapitány, aki­vel a kereskedelmibe jártam, meg aki ott sebesült meg szintén a Piavénái, mintha megkergült volna. UNOKA Ez miben mutatkozott meg? NAGYAPA Ez abban mutatkozott meg, hogy faképnél hagyta a gramofonját, és jó pár másik némettel együtt német mundért húzott. UNOKA Volt nekik olyanjuk? Mármint német mundér. NAGYAPA Lett. Azt is rebesgették, hogy a Kón Sanyi üzletében varratták, bár ezt, nem lehet pontosan tudni. UNOKA És aztán mit csináltak? NAGYAPA Grasszáltak a faluban, molesztálták az elébük kerülő szerbeket, meg végül a Kón Sanyiba is belekötöttek. Megverték, ahelyett, hogy kifizették volna a tartozást. Akkor láttuk, hogy az ördög elvitte a tréfát. UNOKA Jut eszembe, nagyanya mit szólt az egészhez? NAGYAPA Nem sokat szólt. Félt és imádkozott. Rosszat sejtett a lelkem. UNOKA Apám merre volt akkoriban? NAGYAPA (apámévá változtatott hangon) Én Újvidéken járok iskolába épp. Ülök egy albérleti szobában, és fel se emelem a fejem a könyvből. Tanulok, miközben szerelmes gondolatok röpködnek a fejemben. Sokat cigarettá­zom, mióta kiszabadultam a szülői házból, és néha szerelmes verseket írok. Időnként latinul, mert az olyan, mint valami rejtjelzés. Ki-kinézek az ablakon, de igyekszem nem gondolni a háborúra. Előttem egy kiszáradt fa. Nem tudok nem gondolni a pusztulásra. írok egy verset a pusztulásról, az­tán összetépem és meggyújtom a hamutartóban. Érzem, hogy erősen ver a szívem. Lány énekel a távolban. Nem ismerős a dallam, szavait nem érteni. A hang ele­nyészik. Tank közeledik, dübörög, elenyészik. Csend. UNOKA És aztán még mi történt Temerinben? NAGYAPA Egyik hajnalon holtan találták Mozartot az árokparton. Valaki át­metszette a torkát, meg vörös csillag alakjában lenyúzta a bőrt a homloká­ról. UNOKA Vörös csillag alakjában? Nem logikus. NAGYAPA (nevet, majd szárazon köhög) Hogy nem logikus? De még mennyire, hogy logikus! Valaki rajta hagyta a kézjegyét, nem? UNOKA De. Es aztán? NAGYAPA Aztán jöttek a katonák. Szerbeket tereltek össze, meg a muzsikuso­kat a sarki kocsmából. Elvitték a Kón Sanyit is az Újvidékre. Sose láttam többé. UNOKA Istenem... Milyen katonák voltak? NAGYAPA (halkan) Azt hiszem, néha nincs isten. Te meg baromságokat kérde­zel. UNOKA Csak azért szeretném tudni pontosan, merthogy... Ajtó. ÁPOLÓNŐ (vidáman) Itt vagyok megint! Hogy van az én legkedvesebb Pali bá­csim? NAGYAPA Mint a búza két malomkő között. Mint a kolbászba darált hús, egyébként rendben. UNOKA Nem magát darálták. NAGYAPA Ahogy vesszük. Valójában engem is. 11

Next

/
Thumbnails
Contents