Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 9. szám - Bodri Ferenc: Az élet rajongója (Szabó Iván júliusa)

Bodri Ferenc

Az élet rajongója

Szabó Iván júliusa

c

yengéden szinte, a fecsegd felszín hullámzását sóhajtással sem háborgatva távozott közülünk a „Medgyessy-iskola” legkövetkezetesebb mestere: Szabó Iván. Be sem várva a július elsején betöltendő 85. életfordulót, önmagát és a hivatalt egyként kímélve az ilyenkor többnyire esedékes, a hazai művésztársadalomban eléggé ritkán teljesíthető ünnepi csillagszórás közös borzolódásaitól. Halálhíre csupán egy hét után került az újságok pársorosai közé. Talán evvel sem kívánta bolygatni barátait és a közvéleményt. És mint az eleven utazás során életelve volt — sokakat a megérkezése alkalmával sem zaklatott. Hiánya így még fájdalmasabb.

Nem sok ennyire népszerű képzőművész élt talán közöttünk az elmúlt évtizedek során. A Mester a tőle is gazdagodott tanítványok és a szeretett vásárhelyiek körében, akár a nyári alkotótáborok változó vidékein mindig otthon érezhette magát. Boldoggá emelt sokakat „a kívülállók közül” — mindenkit, és ezek sem vagyunk kevesen, akiket barátjává fogadott. Sohasem lapult önérdek a választásai mögött.

Számos köztéri plasztika, emlékmű, emléktábla és síremlék, számtalan kiállítás jóhíre és dokumentációja őrzi az „életmű” felszínét. A mélységeit inkább barátainak és ismerőinek, a szelleme által formálódó művésztársak figyelme és emlékezete.

írók és költők, a nagybetűs Elet rajongója volt, nem kicsiny kényszerből a század gyermeke. Egyként teljesítette Ady és Babits gyémátszóró példázatát — közülük is kiemelkedőn a prófétává fogadott Krúdy szellem árnyéka dereng a furcsán lezárult pályakép mögül. Hívük fejedelmi törvényű alkotó módjára élt: a művek csupán cifra szolgaként jelzik az életút partvonalait. A „témákban” nyomot hagyott a többnyire protestáló indítékú és horizontjával gyakran módosuló hazai történelem is, bár a tiszta papírra rajzolt és a vízmosta kavicsokra karcolt, akár az agyagba formált lovak és madarak, a plakettek és kisplasztikák bronzba öntötten táncos léptű lányai, a tömöttkarcsú tömbökből áradó bukolikus szellemvilág méginkább idézi az önkéntes rajongásból szőtt, maradandóbb értékű „hagyaték” lényegét. Az alkotó a mindinkább ritkuló isteni adomány áldásbélyegét viselte homlokán: kikezdhetetlen derű és szeretet áradt szavaiból és mozdulataiból, forrásvíz tisztaságú humor és életöröm sugárzik műveiből. A középkorban nyilván a törvény elé kerül, ingerszegény korunkban maradt az elhallgatás: barátunk elkötelezett panteista volt. Nemes ívű kontúrok érdekelték, tündéri érintésű halmok és hajlatok akár egy fejedelmi léptű macska éjszakai elsuhaná- sában a sétáló Krúdy lábai előtt. Királyi tartású csikók, ingerlő Hélénék, Antigonék és Antiopék a kisművek görög eszményű világában, a múlttá lett jelen józa92