Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 9. szám - Gosztonyi Péter: "Midőn hazáját rabbilincs fenyíti" (a Magyar Honvédség 150 éve)

Batthyány miniszterelnök maga is végignézte a pákozdi ütközetet. Mire al- konyodni kezdett, üres lett a csatatér. Mindkét egymással szemben álló fél visz- szavonult táboraikba. A szeptember 29-ról 30-ra virradó éjszaka Batthyány Móga altábornaggyal folytatott hosszabb tárgyalást, majd átment Jellasics táborába, hogy ott a horvát bánnal a következő napok mikéntjét megbeszélje. A sikertelen tárgyalás után — Jellasicsot arra akarta rávenni, vonuljon ki Magyarországról — Batthyány (ma nekünk úgy tűnik) elcsüggedt, reményét vesztette, mert nem tért vissza a magyar táborba. Bécsbe vezetett útja, ahol október 2-án hivatalosan benyújtotta miniszterelnöki tisztségéről a lemondást. Ezek után csak novemberben tért vissza pesti palotájába, képviselői mandátumát megtartva. Kossuth OHB elnökségét ebsmerve, vezetője lett a képviselőház azon tagjainak, akik a Béccsel való „bármily áron” történő kiegyezés híveinek vallották magukat.

És Móga altábornagy?

A szerencsétlen tábornok magára maradt. Politikai döntésekhez nem szokva, kapva-kapott Jellasics ama szeptember 30-i ajánlatán, miszerint a két egymással szemben álló sereg lépjen „háromszor 24 óráig tartó” fegyverszüntre. Ezzel, úgy gondolta, a „csata” eredményesen végződött: seregével megakadályozta, hogy a horvát bán elfoglalja Pest-Budát és szétkergesse az ott ülésező, fél lábbal már menekülésre kész képviselőház tagjait.

Október 1-jén Móga előőrsei nem akartak hinni a szemüknek. Jellasics serege eltűnt a Csákberény-Zámoly-Pákozd vonalbeb mezőről. Híre-hamva nem volt. Az éjszaka folyamán a horvát sereg feladta állásait, és megszegve a háromnapos fegyverszüneti szerződésben vállalt kötelezettségét, visszavonult Bécs irányába.

Móga, az eseményeken vérszemet kapva, október 3-án seregét több oszlopra bontva, megkezdte Jellasics üldözését. Székesfehérvárt szinte puskalövés nélkül kerítette hatalmába. Törekvése az volt. hogy a horvátokkal még a Lajta keleti oldalán megütközik. Jellasics „gyáva” távozása megacélozta Móga harci kedvét.

De a horvát bán ügyes taktikus volt. Kivált vezérkari főnöke, Zeisberg vezérőrnagy, aki tapasztalt katona volt. Ide-oda különített kisebb egységekkel sikerült Móga felvonulását késleltetni, taktikázott, és így a magyar sereget — jórészt a „mozgó nemzetőrség”-bői álló csapatokat — tévútra vezetni.

így történt, hogy október első hetében Jellasics főseregével Pozsony alatt, Bruck előtt táborozott. Innen ostromolta a bécsi hadügyminisztert, küldjön sorgyalogságot és lovasságot erősítésül. A Lajta vonalán kívánta így Mógát csatára kihívni. De október 6-án Bécsben véres felkelésre került sor. V. Ferdinánd és udvara „lóhalálban” menekült a szociális kérdések megoldása érdekében fegyverre kapott bécsiek elől a morvaországi Olmützbe. A tömeg hamar kezébe kerítette Bécset. Barikádokat épített, és lámpavasra akasztotta a kezébe került egyetlen császári-királyi minisztert, gróf Theodor Baillet, von Latour táborszernagyot, a hadügyminisztert.

Jellasics a bécsi felkelés hírére úgy döntött, csapataival elhagyja Magyarországot. Pedig ekkor már kezében lehetett az október 4-én megfogalmazott uralkodói nyílt parancs, amely a horvát bánt a magyarországi császári-királyi haderő főparancsnokává nevezte ki. Egyben V. Ferdinánd, a„kamarilla” döntése alapján a magyar országgyűlést feloszlatta és a Magyar Királyságot a „haditörvények hatálya alá” utalta. Vagyis: ostromállapotot, statáriumot hirdetett. Ami egyben a márciusi mozgalmait berekesztését, sőt. megsemmisítését jelentette.

Eme bécsi nyílt kihívásra a Pest-Budai képviselőháznak más választása nem lóvén — helyesen! — kinyilvánította: V. Ferdinánd október 4-i nyilatkozatát visszautasítja. Négy nappal később ugyané képviselőház az OHB-re ruházta a végrehajtó hatalom gyakorlását és Kossuth Lajost, aki eddig még hivatalosn

88