Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Gosztonyi Péter: "Midőn hazáját rabbilincs fenyíti" (a Magyar Honvédség 150 éve)
vonult, de mivel közöttük császári-királyi csapatok is voltak, nem rejtették el a birodalmi lobogót. Batthyány Lajos gróf a bécsi kamarilla eme álnok lépésére nem számítva, eddigi politikai ideáljaiban csalódva, benyújtotta lemondását. Soha rosszabbkor! Hiszen most, amikor ellenség állt az ország területén, szükség volt egy kemény vezető testületre. A nádor is maradásra bíztatta a miniszterelnököt. Éppúgy minisztertársai. Kényszeredetten így Batthyány tovább is megmaradt a kabinet élén, de egy, a hitében megtört ember, két malomkő közé keveredve (Bécs és Magyarország), a továbbiakban képtelen volt a kezdeményezést magára vállalni. Szerencsénkre volt egy Kossuth Lajosunk. A pénzügyminiszter és a karizmatikus politikus. Megjelenése, kiváló szónoki képessége tekintélyt és a nép előtt sikert jelentett. Még akkor is, ha — mint majd kiderül — Kossuth sok tekintetben megmaradt gyarló embernek. Sőt: a hatalom megrontotta realista szemléletét. De ő, Kossuth Lajos kezdeményezte és alakította meg szeptember 16-án ama szőkébb „hadi” kabinetet, amely hat taggal saját vezetése alatt létrehozta a márciusi vívmányokért akár fegyverrel is ellenálló központi intézményt, az Országos Honvédelmi Bizottmányt (OHB). Ez az OHB rögvest kézbe vette a Dunántúl védelmének kérdéseit. Jellasics három oszlopban vonultatta seregét a Dunántúlon. Politikai célja az volt, hogy titkos bécsi megbízás alapján, Pest-Budát elfoglalja, a „magyar rebellió”-nak véget vessen, és így alkalmat adjon a Habsburg Kamarillának, hogy az eddigi magyar követeléseket (és kedvezményeket) a változott európai helyzetben visszavonja. Ha a magyarok ellenállnak — Jellasics fegyverrel csinál rendet. És akkor — a magyarokkal szemben jóindulatú, kissé együgyű — V. Fer- dinándnak azt lehet mondani: lám, szép szóval nem érhettünk el semmit Magyarországon. A Habsburgok ellen fegyverrel lázongó magyarokat nekünk magunknak kellett erőszakkal móresre tanítani. A horvát bán főserege Székesfehérvárt közelítette meg. A magyarok visszavonulási útját akarta így elvágni és egyben nyugati irányból Buda felé vonulni. A Hartlieb altábornagy vezette oszlopnak út közben kellett Jellasicshoz csatlakoznia, míg a két másik osztrák tábornok Karl Roth és Hans Phillipovits kb. 10 ezer emberrel Bécs-Dombóvár-Ozora felől közeledett Székesfehérvárhoz, hogy csatlakozzon a horvát bán és császári generális főseregéhez. Szeptember 26-án Székes- fehérvár puskalövés nélkül Jellasics hadai kezébe került. A magyar szabadságharc napjai megszámláltattak... Kossuth ebben a vészhelyzetben kiáltványban fordult a Magyarországon kívül állomásozó magyar ezredekhez. „Veszélyben a haza!” jelszóval hívta őket az ország védelmére. Majd megindult az Alföldre, hogy a honvédség részére újoncokat toborozzon. Székesfehérvár elestével egyidőben a bécsi központi hatalom érvénytelenítette Batthyány Lajos újból való miniszterelnöki kinevezését. Franz Philipp Lamberg gróf altábornagyot ugyanakkor kinevezte a Magyarországon állomásozó császári-királyi hadsereg élére, és Mailáth György országbírót — fittyet hányva az 1848. március 15-e utáni engedményeknek — „királyi helytartóvá” léptette elő. Mindezek nyílt kihívások voltak Bécs részéről az új Magyarországgal szemben és — főleg Pest-Budán — felkavarták az Udvar ellen az érzelmeket. Batthyány ismét tárgyalásokat kezdeményezett. Kossuth sietve félbeszakította alföldi to- borzó körútját, „lóhalálba” jött vissza Pestre, hogy szeptember 27-én részt vehessen a képviselőház esti ülésén. Itt radikális hangnemben kifejtette: Lamberg kinevezését törvénytelennek nyilvánítja, és Móga Jánost, a pákozdi réten tábo86
