Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 9. szám - Gosztonyi Péter: "Midőn hazáját rabbilincs fenyíti" (a Magyar Honvédség 150 éve)

Míg győz, vagy lesthalmok közt sírt talál,

A jobb utókortól remény elve bérét,

A nyert borostyánon kiontja vérét.

Ezentúl nevezetek a „mozgó nemzetőrséget” honvédségnek és az e testületben szolgálatot vállalt nemzetőrt honvédnek.

Április 7-én V. Ferdinánd császár-király kinevezte az első független, felelős, magyar kormányt. Miniszterelnök lett gróf Batthyány Lajos, belügyminiszter Szemere Bertalan. Kossuth Lajos ügyvéd vette át a pénzügyminisztériumot, Deák Ferenc földműves-, ipari- és kereskedelmi miniszter lett. A hadügyminisztérium élére sokáig kerestek egy megfelelő személyt. Végül is az 52 éves Mészáros Lázár ezredesben, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjában találták meg. Mészáros 1848 májusában mint az 5. huszárezred parancsnoka Felső- Olaszországban tartózkodott, Radetzky marsall seregében. Kinevezését és új beosztását turini hadiszállásán olvasta a bécsi újságokban. Mint később irta: „a meglepetéstől kiesett kezemből először a lap...” Mészáros azonnal Pest-Budára indult. Május 23-án már Batthyánynál jelentkezhetett és átvehette hivatalát. Két hétre rá kinevezték tábornokká.

Ezeregy feladat várt a hadügyminiszterre.

Fel kellett szerelni a szervezés alatt álló első tíz honvéd zászlóaljat. Biztosítani kellett egy, a magyar koronához mindenképp hű tisztikar megteremtését.

Horvátországból, Délvidékről. Erdélyből jöttek a riasztó hírek. Az ottani népek, nemzetiségek, mozgolódnak. A magyar kormány ellen lázítanak. Batthyány hiába utazott Bécsbe, hogy ott tisztázza a helyzetet. A császárvárosban „hivatalosan” nem tudtak az ilyenfajta lázadásokról. Pedig legtöbb helyen Bécs támogatta fegyverrel, pénzzel, „tanácsadókkal” a magyar önálló közigazgatás elleni fellépéseket.

Május 16-án a Batthyány-kormány az Országos Nemzetőrségi Haditanács Elnökségén keresztül kibocsátotta az első toborzási felhívást. Szerintünk ez a nap tekinthető tehát a 48-as honvédsereg születésnapjának.

Az első 48-as honvédek jellegzetes kávébarna színű atillájukat tulajdonképpen a véletlennek köszönhették. A kormány megfelelő egyenruházati posztónak szűkében lévén, a cs. kir. ruharaktár-bizottságtól átvette az eredetileg a tüzérségnek készített, nagymennyiségű posztókészletet. Az első honvédség tagjai atillája ilyenképpen lett kávébarna színű. A pantalló esetében is kompromisszumos megoldás született. A piros katona-nadrágok eredetileg a Miksa, mexikói császári serege részére gyártódtak. francia eredetű piros posztóból. Habsburg Miksa szerencsétlen dél-amerikaj kalandos tragédiája után e posztóból nagyobb meny- nyiség maradt vissza a cs. kir. raktárakban. Ezt „örökölte” a magyar honvédség. S ebből készült a piros sapka is — amely tarka öltözet miatt bizony nem egy helyen — főleg Bécsben 1848/49 telén — a fiatal honvédsereget „paradicsomos fiaskónak, stieghtznek” csúfolták.

Komoly problémákat okozott a tüzérség és a műszaki csapatok megszervezése. Magyar „hadiipar” nem volt. Azt is létre kellett hozni. Fegyvereket — főleg a puskákat — külföldről kellett kezdetben nagyobb mennyiségben beszerezni. Ez nemcsak sok kiadással járt, de körülményes is volt, és egy-egy szállítmány magyarországi megérkezése rengeteg időt vett igénybe.

A legnagyobb nehézség a honvédségi tiszt ikar létrehozása volt.

Kezdetben V. Ferdinánd engedélyezte, hogy a birodalmi seregből a magyar vagy nem magyar, de Magyarországon továbbszolgálni kívánó tisztek átlépjenek a honvédségbe. Ott magasabb ranggal és jobb beosztással számolhattak. Mészá83