Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Király László: Erdőtüzek; A tűzön át; Ütközet után; Barbara (versek)
Király László Erdőtüzek Hie sunt leones. Vérszikkasztó nyárban részeg állatok égett szavannákon. Erdó'tüzek, jajgató hiénák. A tó emléke kísért. Szárazra szorult vízilovak. Keselyűk, visító repülők. Hűsölő hüllők a parlamentben. Ibolya nem kívánja, e hervasztó hőségben nem kell neki már. Esőt imádkozó lemondó isten bámul tátongó ózonlyukon át. Mocorognak fémesen, türelmetlenül szamárháton lopott gépfegyvereink. János történeteiben él a virgonc világháború. Lemészároltuk a falvakat. Ölésre bujtó szókkal szólít minden Fekete Könyv. Hie sunt leones. Füstöljétek ki a méhkaptárakat, mielőtt derűsen kifüstölnének titeket is. Föld! Föld! riaszt a vészjósló kiáltás, mint jóbarátok kibiztosított bizalmaskodása. Itt nem törnek át! Itt áttörnek! Csapzott jókedvünk nem tart meg soha már. Befejeződik egy végenines történet. Láthatatlan tábortüzek égnek. Nem tudhatod: élsz-e még? Már nem? Hie sunt leones. Amen. 1998. április 28. A tűzön át nem válik vízzé a vér csak verssé hó hull egy erdélyi költeményben vak szerelmedben
