Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 8. szám - Kriston Vízi József: "Lábánál holdvilág, fejénél napsugár" - (Katona Imre születésnapi tanulmánykötete)

vicc) közeiébe invitál, csalogat. És hív azóta is, jellemzően Katona Imre-i optimizmussal: „Minden reményünk megvan arra, hogy a megkezdett kutatások a tudomány mai állása szerint be is fejezó'djenek... Szomorú időszerűséget ad e feltárásnak tájunk részleges pusztulása a testvérháborúban.”

Katona Imrét a hétköznapokon is jó köszönteni. Az emberfia lesi írásait, hallgat- ja/hallgatná eló'adóiságát Petrás Anna kézműves iskolájában vagy Miskolcon és egyebütt, és büszkén tekint körül, ha lapot, levelet vagy éppen kéziratot kap tőle. Hát még akkor, ha ezúttal a Forrásban köszönthetem, örömmel gondolva - immár — 77 esztendejére! Katona Imre és a Forrás: barátság vagy szerelem? — merengtem el a május-melegű február végén új nagykönyvtárunk helytörténetijében. - Katona Imre és a Forrás. S már azon kapom magam, hogy gyönge statisztikusként önkéntelenül is osztok-szorzok:

Katona Imre itt — az 1969-tól jegyzett Forrásban — huszonnégy évvel ezelőtt publikált először (Magyar Folklórkutatás Jugoszláviában. 1974. 11. sz. 44-47. o.), s e dolgozatát a múlt év végéig további 42 tanulmány, könyvismertetés, méltatás, jóízű esszé követte - általa megannyi szellemi kalandozás e hártyavékony rétegeire szétfújt, papírzsebkendőnyi Közép-Európában! Hogy tovább számoltassam magamat, azt is ideírom, hogy a 23 teljes év, azaz 276 (önálló vagy összevont) szám során átlagban félévente jelent meg valamilyen írás Katona Tanár Úrtól, illetve olyan mű(vek)ról, amelynek ő volt (társ)szerzője. „Valamilyen írása” - próbáltam előbb a Tóle való írások műfaji, tartalmi és bizony formai sokszínűségét ezzel a fordulattal jellemezni.

De hát mi is lenne a teendő? — Tessék el/végig olvasni ezeket — újra vagy éppen először, hisz buzgó főiskolás, egyetemista vagy a „csak úgy”, igaz önszorgalomból érdeklődők javarészt akkortájt születtek, mikor Katona Imre példaszerűen tömör és világos nyelvezetű sorozatát bízta a Forrásra Néprajzi útikalauz címen, a magyar nép felfedezésétől a népcsoportok részletes jellemzéséig (1979. 1-12. sz., későbbi folytatása: Magyar népköltészetinépzenei kalauz. 1997. 8. sz. 88-96. ) - Hogyan is fogalmaz célt, szándékot a táncházas Magyarország megerősödése idején?: „Sokat akarok: az állókép helyett mozgóképet vetíteni, amely túlmegy a szokásos földrajzi-gazdasági-építkezés sablonokon.” - 0 elsősorban a társadalmat és annak át-meg átbogozott szellemi produktumait mutatja be. De ugyanezek az évek, amikor Katona Imre a mindig meg megújuló, lesajnált hétköznapi folklórműfaj: a vicc kortárs jellemrajzát adja. Azóta is elmondhatjuk: nem kis bátorsággal, s nem az aktuális kedvencek, udvari bohócok védett arcátlanságával.

Mindeközben (1980. 1. sz.) fölfedez(tet)i velünk Kerny István szegedi postatisztviselő néprajzi és szociográfiai szempontból egyaránt izgalmas és máig forrásértékű alföldi felvételeinek egy töredékét, melyekről Kecskemét és Bugac népélete minden másnál jobban üzen. (Aktualitásuk most ismét jócskán lehet, amikor is Kecskemét s vidéke e századi néprajzát próbáljuk végre földolgozni!) És folytathatjuk a sort a pl. a Néma népéről éneklő fekete bojtár című elementáris tanulmányának felelevenítésével, amit Sinka István népi- ségéről írt, s most újraolvasva is: megdöbbentő, alapos és felemelő, ahogy Katona Imre a folklór felől, de nagy ember- és hazaismerettel közelít egy még ma is kirekesztett életérzéshez. (Hogy is van ez? - pedig mostanában mennyit dudorásszuk: magyarságunk Európa!... (Talán még most is emlékezetes, hogy Kecskemét, Bács-Kiskun, a Duna-Tisza köze, a Forrással nem a pókhálós archaikum, hanem a mindennapi élet emberszabású apróságait és az egyre hullámzóbb kultúraváltozás döntő elemeit két-három évente a szellemi élet nagyítója alá helyezte különféle izgalmas fórumokat teremtve (Duna-menti Folklórfesztiválok, Népzenei Találkozók, „Mai folklór — Folklórizmus” konferenciák, kiállítások stb.). A Forrás időzített néprajzi-népművészeti számai is jócskán kivették részüket ebből. A Forrás egyéb, tematikus számai szintén kiváló teret-terepet nyújtottak Katona Imre sokoldalú múlt- és változás vizsgálatainak világos kibontásához. Ilyennek tartom az Arcunk idegen tükörben. Magyarságunk az összehasonlító néprajz mérlegén. (1983. 4. sz.), az Átalakuló és átalakult parasztélet. (1986. 1. sz. 14-25.) vagy a 70-es évek ellenzéki szociológusainak veséző és szellemes fordulatait idéző, ám sajátos és egyéni alapállású írásait, az ifjúsági mozgalmak és a fejlődést fölváltó válság utáni rendszerváltás feszültségeiről (1992. 5. sz. 44-46.). És a szintén komoly tapasztalatokig eljutott társadalomtudósról árulkodó című írásait, Rendszerváltások - visszarendeződések. Korszakváltások mechanizmusa. címmel (1994. 7. sz.).

81