Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 8. szám - Kriston Vízi József: "Lábánál holdvilág, fejénél napsugár" - (Katona Imre születésnapi tanulmánykötete)
Kriston Vízi József „Lábánál holdvilág fejénél napsugár” Katona Imre születésnapi tanulmánykötete A-X. Xz elmúlt év derekán Szegeden járva - s mivel volt még egy jó órányi idő a forróságban visszaindulni rest gyorsvonathoz szokásom szerint behúzódtam a Sík Sándorról elnevezett könyvesboltba. Emlékszem, irigyen pásztáztam végig a polcsorokat (ivajha Kecskeméten is lenne végre egy ilyen kínálat!), melyeken a határon túli magyar termésben ott sárgállott Katona Imre rövidebb-hosszabb tanulmányainak új gyűjteménye. Lábánál holdvilág, fejénél napsugár... - betűztem gerincéről az ősi hitvilágnak a dél-baranyai karácsonyi kántáló énekben fönnmaradt varázsvers-töredékét. Majd pillantás odébb: más és további csemegék felé, majd az órára: rohanás a legközelebbi villamoshoz - legközelebb majd megveszem ezt is, meg a többit - ahogy szokás a szellemi izgalom naiv telhetetlensé- gében. Bokáig járván az ó'szben, jutottam „le” megint Szegedre, régi katona- és egyetemi évjárattársaim legendás városába, de a nyárról keresett-gondolt könyveket már természetesen nem találtam. A Katona Imréét sem, így aztán irigy gyermekded örömmel fedeztem föl Pintér Lajosnál a könyvet. Addig kuncsorogtam, míg ódzkodó szerkesztő' barátom végül is kölcsönadta saját példányát, amely néki attól több és becses, hogy Katona Imre meleg szavakkal dedikálta azt régi, még az ELTÉ-n fogadott tanítványának. Kikötés csupán egy, pontosabban kettő' volt: cserébe írnék egy ismertetést, s aztán jól vigyázzak, nehogy valamiféle baja legyen a könyvnek. Hogy ebből hogyan és mit sikerült teljesítenem, az ítéltessék meg alább, de kedves Lajos, bevallom, a krémsárga borító jobb sarka kissé meggörbedt a vonatozások idején... Katona Imrét egri muzeológus éveim alatt, az 1980-as évek elején ismertem meg személyesen a pesti folklór tanszék rendszeresen összehívott beszélgetéseinek egyikén, amikor — ha jól emlékszem - a fővárosi és a vidéki iskolások ballagási szokásait veséztük ki komolyan és nem kevés iróniával. Tanár Úrnak — azóta így hívom még háta mögött én is, húsz éve az Ujváry-fészekból kipottyant - akkor jelent meg amolyan „szamizdat” formában útmutatója a mai gyermekfolklór és -játék témakörének gyűjtéséhez — és bizony sok olyan szempontot fogalmazott meg érzékeny és zavarba ejtő' tapintattal, hogy az ma is csak megkísértett részeredmény tanulmányainkban. — A 70-es évek közepén, a debreceni néprajzi iskolában Gunda Béla ugyan szólt néha Penauin Olga meg Katona Imre szlavóniai meg drávaszögi kutatásairól, de bizony jó ideig állandóan silabizálni kellett a térképet, hogy megtaláljuk rajta Kórógy, Rétfalu, vagy Kopács, Laskó meg az északibb települések (pl. Csúza) nevét-foltját. - Ki gondolta volna közülünk akkor, a debreceni kedves „kocsmatanszékek” délután okulós, éjszaka meg „édes Erdély”-szagú éveiben, hogy húsz év múlva hiába is keresnénk Tálasi István szülőföldjét, oly sokáig fennmaradt töredék-magyar népességét?! - Hallottam egy „másik” Katona Imréről is, aki a magyar kubikus társadalom belvilágáról írt hosszan és többször is, s akit a szolnoki múzeumból szakmát hódító Szabó László - másik szellemi tanítóm - célzatosan kötelező olvasmányul adott, mikor a paraszti társas élet és szórakozás elméleti alapjait próbáltam igencsak naiv és meglehet fellengzős módon gyufaszál-karóimmal megbökdösni. Katona Imre odafigyelése egy már több évtizede „átmeneti” életmód-technikára és társadalmi állapotra. Mindezt teszi a lassan majd hisztérikus panel-ideált élő falusi és városi népesség ízlésváltozásának a küszöbén. - Nos 78
