Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7. szám - Harmat Pál: Paradigmaváltások az orvostudományban (Birtalan Iván: Évszázadok orvosai)
Paradigmaváltások az orvostudományban Birtalan Iván: / Évszázadok orvosai Kende Péter a 2000 című folyóiratban némi fölényes gó'ggel nemrég leszámolt — vagy legalábbis 6 maga nyilván azt hiszi, hogy leszámolt - a „paradigma” fogalmával, és azt javasolta, hogy a következő' ötven évben mondjunk le a használatáról. Féló', hogy javaslatát az amerikai tudománytörténészek - akik közül aránylag kevesen olvassák a magyar folyóiratokat — nemigen fogják megszívlelni. Thomas R. Kuhn, a neves tudománytörténész alighanem tartósan közhasználatba bocsátotta a paradigmát (amelyet gyakran valóban nagyon is homályos értelemben használnak, de amely Kuhnnál eredetileg szemléletmódot, értelmezési keretet jelentett). A paradigma és a paradigmaváltás fogalmával Kuhn azt kívánta jelezni, hogy a tudományos forradalmak nem pusztán az ismeretek mennyiségi felhalmozódása, egy- egy zseniális felfedezés alapján jönnek létre — vagy ha mégis, akkor ez alapvető' jelentó'ségű szemléletváltozás, paradigma- váltás eredménye. Az orvostudomány elsó' fontos paradigmaváltása a régi görögök, és közülük is mindenekeló'tt „a medicina atyja”, Hippokrátész nevéhez fűzó'dik. Hippokrá- tésznél nem egyszerűen arról volt szó, hogy felfedezett egy új füvet vagy gyógyszert (mint Fleming a penicillint), vagy hogy leírt volna egy új tünetet. Hippokrátész eló'tt az orvoslás Kínától és Mezopotámiától Egyiptomon és a preko- lumbiánus Amerikán át Hellászig és Indiáig azon a véleményen volt, hogy a betegséget természetfeletti erők okozzák, az egészség felett pedig ugyanezek ó'rködnek. A betegség kiűzése és az egészség megtartása csakis a természetfeletti erők — istenek, démonok, szellemek és ördögök — befolyásolása révén lehetséges. Bár a Hippokrátész eló'tti medicina sem volt teljesen mentes (mindenekeló'tt az empíria révén) a tudományosnak minó'síthetó' elemektől, félreismerhetetlen teológiai és babonás jellege. Nincs okunk lenézni a mitikus gondolkodást, hiszen tudjuk, hogy a mítosz sem egyszerűen csak tudatlanság és korlátoltság, hanem a világszemlélet és magyarázat egyik elemi módja — tény azonban, hogy a mítoszon túllépve Hippokrátész tette (ha nem is visszavonhatatlanul és egészében) természettudománnyá a medicinát. Mindaz, amit az antik görög géniusz vagy iskolája az orvos helyes viselkedéséről, egyik-másik betegség úgynevezett isteni vagy szent jellegéről leírt, a mai posztmodern módon irracionális kor nem csupán értékváltoztató, hanem sokszor értékromboló légkörében, az orvosi diplomával vagy anélkül a betegekre szabadított kuruzslók eldorádójábán még mindig aktuális. Majdnem kétezerötszáz év elmúltával ez azért nem kis teljesítmény. Birtalan Iván, a neves budapesti orvostörténész a hagyományos jellegű orvostörténetet magas szinten művelő' könyvében Hippokrátész és utódjai kisebb vagy nagyobb paradigmaváltásaival foglalkozik. Könyve elsó' részében életrajzi tanulmányokat foglal össze - tudjuk, hogy az Annales-iskola és más újító történettudományi irányzatok óta a biográfia, nem kis részben igazságtalan módon, némileg gyanússá és régimódivá vált —, a második rész látszólag közelebb áll a história mai korszelleméhez: a medicina és az államhatalom viszonyával foglalkozik. A két fajta történeti megközelítésmód sokszor Birtalannál is elegyedik, só't keveredik. A középkor nagy arab orvostudósával, Auice/i/iával foglalkozó tanulmányában Birtalan utal arra a szociális környezetre, amelyben hó'se mozgott. Ez volt az a korszak, amikor a keresztény Európa helyett az iszlám világ vált az antik világ szellemi örökségének (így a görög és hellenisztikus orvostudomány vívmányainak) megó'rzőjé- vé. Hippokrátész és Avicenna működése is mutatja — és ezt Birtalan jól érzékelteti — hogy a régi nagy orvosoknál általában szerencsésen egészítette ki egymást az empirizmus és az értelmezési keret kisebb vagy nagyobb fokú pragmatizmusa. Az a tény, hogy a teológiai és természetfeletti magyarázatmód implicit, de határozott elvetését és figyelmen kívül hagyását az orvosoktól eró'sen vallásos, só't teokratikus 93
