Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Monostori Imre: „Visszabontásérzék” avagy: „az érintettségek hálójának a megteremtése” (Sándor Iván: Tengerikavics)
Monostori Imre „Visszabontásérzék” avagy: „az érintettségek hálójának a megteremtése” (Sándor Iván: Tengerikavics) E * lsó' megközelítésben különös írói műalkotásnak gondolhatnánk Sándor Iván legutóbbi regényét, hiszen már abban sem lehetünk egészen bizonyosak, hogy regényt olvasunk-e egyáltalán; vagy másképpen fogalmazva (máshon- nét szemlélve): mi minden más is össze van itt torlódva ebben a viszonylag kis terjedelmű könyvben. Lassan azonban kiderül, hogy — Sándor Iván különösen az utóbbi évtizedben írt munkáinak az ismeretében - nemigen beszélhetünk meglepő' jelenségről, valamiféle tóle szokatlan írói vállalkozásról. Annál inkább feltűnő' és valóban sajátságos magának ennek az írói felfogásnak, szemléletnek, mondhatni: írói ars poeticának az újra és újra elénk kerülő tárgyiasulása, azaz a művek egymás utáni és szabályosságot is mutató láncolata, (vagy hogy stílusosan a szerzőt idézzük:) „hálója”, „hálózata”. Esszében, tanulmányban és regényben. Sándor Iván ugyanis élénken, sőt mi több: teoretikusan, elméleti szinten és színvonalon is érdeklődik az írás, a prózai műfajok és műformák század- /ezredvégi lehetőségei és változatai iránt. Az esszét és a tanulmányt illetőleg a regényt például meglehetősen határozottan választja el, különbözteti meg egymástól. Mégpedig elsősorban „alkotástechnikai” kritériumok alapján. Az esszé és a tanulmány műfaját követelő dolgok, tények, jelenségek az ő számára „problémákban, logikai szekvenciákban” jelennek meg. Viszont mindaz, ami a regénnyel kapcsolatos: „képekben. Vízióban. Ez éles, elengedhetetlen különbség. A probléma levezetődik. A kép viszont megmozdul. És ettől a pillanattól a belső világteremtés más törvények szerint folytatódik”. (A személyes út. Új Forrás, 1993. szept. 65.1.) Ez a megkülönböztetés jogos és világos. Sándor Iván egy más helyütt (A föld alá vitt tények üzenete című esszékötetének bevezetőjében) viszont arról is szól, hogy regényei és esszéi egymás előzményei, illetőleg folytatásai is, azaz a fentebb vázolt írói gondolkodás és „gyakorlati” írói cselekvési forma nagyon is összefügg egymással. Mindazonáltal Sándor Iván eleddig egymástól jól megkülönböztethetően írta meg az esszéit (esszé- és tanulmányköteteit), valamint regényeit. A Tengerikavics azonban e tekintetben mégiscsak eltér az életmű már-már szokásos, hagyományos, jellegzetes rendjétől, hiszen e könyve lapjain egy mozaikos családregény (vagy emlékirat?, vagy szociográfiai kísérlet?) epizódjai valamint korábbi esszéinek és tanulmányainak számos részlete váltogatják egymást. 54
