Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7. szám - Csiki László: Tizenhárom remény

Az udvar végében rendetlen halmokban hevernek a rönkök.

VI.

A városka szélén, a távolban, elhagyatott kúria-szerű épület áll a hozzá tartozó romos majorság udvarán, hatalmas drótketrecben rengeteg fácán rikácsol, röpköd, veri fel a port. Néhány üres ól is látható és egy fészer nyitott ajtaján át, hogy azt emberi szállásnak rendezték be, szakadt munkaruhák lógnak a falba vert szegeken, egy dikón gyűrt ágynemű torlódik, az asztalon félig telt üvegek és mosatlan bádogbögrék állnak. Körben mindenütt madártápos zsákok.

Dani és kis szőke barátja, János a fácánketrec előtt ül egy felfordított fa- teknőn, a vaskos könyvet lapozgatják. Két, hasonszőrű fiú a válluk felett nézi a tizenhárom aradi vértanú-képet. Egyikük fején gallyakból font koszorú, a másik pántokra aggatott súlyokat, vaslemezeket visel a testén, folyamatosan edzi magát, guggol, hajladozik. Magasabb, erőteljesebb is a többinél.- Én nem bánom, játsszuk ezt - mondja éppen, a képeket nézve a kis szőke. - De miért akasszanak fel? Miért nem lehetek én Petőfi Sándor inkább?- Pont azért, amiért Dani sem lett úttörő - röhög fel a súlyzós fiú.- És akkor? - mondja Dani sértődötten. - Nem is megyek én oda, ezekhez.- Mennél, ha hívnának - bosszantja a súlyzós.- Olyanokhoz, mint Kornél, én nem megyek soha.- Ljubityelje van - jegyzi meg a kis szőke Jani, mint akinek ez bántja az érzékenységét ez még éjjel is fényképez.- Ahhoz meg apja — mondja a súlyzós. — Pont olyan apja, amilyen az újságban a fényképeken.

Dani összecsapja a könyvet, kihullanak belőle, koppanak a földön a töltények.- Mutasd - kap utánuk a gally-koszorús fiú.- Engem is csak az apám miatt... — mondja Dani, s közben, a másikra látszólag ügyet sem vetve felszedi a lőszert, és aztán a markában tartja. - Miatta nem vettek be.- De miért nem lehetek én Petőfi? - okvetetlenkedik Jani.- Mert szőke vagy - mondja Dani dühösen -, és nem lehet mindenki Petőfi Sándor. De a tizenhárom közé még te is beférsz.

Távol a mezei ösvényen Bertalan tanár közeledik imbolygó, dongó segédmotoros kerékpárján, megoldott nyakkendővel, lobogó zakóban. A vázon a „példakép” -, az ősz, öreg apó ül görcsösen kapaszkodva. Élvezi is a „száguldást”, fél is tőle.- Jön a muszkabérenc - mondja a kis szőke János.

Dani, míg a többiek a közeledőket figyelik, a teknő alá löki a töltényeket.- Jönnek a janicsárok is - mondja aztán.

32