Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7. szám - Lászlóffy Aladár: Ecce homo; Jelszó hajnalban (versek)
Lászlóffy Aladár Ecce homo Apám százéves, én a gyolcs vagyok, Munkácsy-hagyta Veronika-kendő: arcomban él ki arcából hagyott, kimoshatatlan veríték-jövendő. Apám fogoly: Munkácsa én vagyok. Emlékiratként egymás-alá-percek jelzik, hogy „rozsda... ” meg hogy „nem ragyog” néptanító vagy napszámos vagy herceg. Apám az ország, kör behajlított - bármerre nézek, görbe délibábja családi körkép, nyilvános titok: ezer halála ezer éve várja. Jelszó hajnalban Szász Jánosnak A kézbentartott helyzetek. Ma is levágnak, mint a barmot. Talán csak ehhez értenek. Hogy ne eressz oroszlánkarmot. Bugyborékoló vészjelek: egy kocsi essóest kiáltoz. A világ még rosszabb lehet, csak te ne engedj, te ne változz. Mert benned Jézust öldösik, Szokrátészt, Galileit, Dózsát. Ollójuk rítusa szerint vázában tartani a rózsát. A kézbentartott helyzetek, a rendes ház, a tiszta utca. Holnap is elbánnak veled. Te ne felelj a jelszavukra. 22
