Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7. szám - Baka István: Pulóverujjak angyalszárnya (Kormos István emlékezete)
Baka István Pulóverujjak angyalszárnya Kormos István emlékezete* M őst lenne hetven, még csak hetven éves, de már tizenhat esztendeje nincs közöttünk. A néhány hónappal később elhunyt Nagy Lászlóénál is fájóbb űrt hagyott maga után, az én egész nemzedékem ebbe az űrbe zuhant bele 1977 októberében. Ilia Mihály mellett Kormos törődött velünk a legtöbbet. A Tiszatáj-beli első' közlések után ó' ajánlotta fel a világot jelentő első kötetet a Móra Kiadó által szerkesztett Kozmosz-sorozatában. Sőt, ő kávéházba, meccsekre is eljárt a fiatalokkal, tréfáiba is bevonta őket, mert nemcsak nagy költő volt, hanem a magyar irodalom Karinthy után legnagyobb tréfamestere is. Legismertebb csínytevése az volt, amikor Jékely Zoltánt megbízta egy francia vers sürgős lefordításával, aztán nagy bocsánatkérések közepette közölte vele, hogy sajnos, időközben egy közepes pártköltő is lefordította. Jékely megnézte és azt mondta: „A gazember! Az övé a jobb!” Hát persze, ugyanis Kormos az eredetit, a saját Fehér virág című versét tette eléje, ennek francia fordítását fordíttatta vissza Jékelyvel. Kormos István a háború utáni években Lator László, Fodor András, Nagy László, Pilinszky nemzedékével együtt indult. 1947-ben Dülöngélünk címmel meg is jelent első kötete, amelynek dedikált példányait aztán visz- szalopta barátaitól, és szinte minden versét átírta, és csak az 1971-ben kiadott Szegény Yorick-ban publikálta újra. Persze nemcsak igényességből vonult vissza az ötvenes, hatvanas évekre. Nem akart részt venni a korszak irodalmi életében. Képtelen volt bármiféle kompromisszumra. A félárva parasztgyerek az elsők egyike volt, aki rájött, hogy a kommunisták hirdette népi demokrácia hazugságon alapul, olyan förtelmes hazugságon, ami lehetetlenné teszi számára nemcsak a publikálást, de az írást is. 1950-től haláláig a Móra Kiadóban dolgozott szerkesztőként, szerkesztette és művelte is a gyerekirodalmat. Gondoljunk csak Vackorra, a piszén pisze kölyökmackóra, akinek kalandjain óvodások nemzedékei nőttek fel. Sokáig nem is tudták róla, hogy verses meséken kívül egyéb is van a tarsolyában, ebben a Háry Jánostól kölcsönzött, megbámult aranyfonállal hímzett, degeszre tömött tarsolyban, amelyből kitüremkedtek a koszos zoknik, ' A hagyatékból közölt írással a hetvenöt éve született Kormos Istvánra emlékezünk. (A Szerk.) 6
