Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Sigmond István: Es nem percog tovább a szú (elbeszélés)
Sigmond István * Es nem perceg tovább a szú A XX tündérlepkék rusnyák, hitük mélységei beláthatatlanok, és természetesen szutykosak. Ez utóbbi nem az énjükből fakad, noha a lelki szuty- kosságot eredeti bűnként is számon lehet tartani, ha egyáltalán hisz még valaki ebben a mókás regében, de ez már hittanórai tananyag, amelyet - idegen test lévén — kivet magából ez a naplórészlet. (írhattam volna azt is, hogy „kiöklendez”, csakhogy te hajlamos vagy elferdíteni a mások gondolatait is - a magadéi már elferdülve születnek -, s hiába próbálod elhitetni velem, hogy az isteni gondviselés fénycsóvája egyformán bearanyoz minden újszülöttet, a te esetedben nem így történt, az a fénycsóva ott volt ugyan, de amikor meglátta meztelen testedet, hamar elrejtőzött egy istállóban, hogy friss levegőt vegyen. Hogy egy fénycsóva hogyan szív magába friss levegőt, hát, ezt most ne részletezzük, ha majd ODAkerülsz, az a két keresztre feszített lator elmeséli neked, hogy az milyen, szóval: gondolatferdítésben utolérhetetlen vagy, elismerem, összekapcsolod az eredeti bűnt, a hittanóra félelmébe oltott szorongást és a hétköznapi öklendezés megkönnyebbülést hozó zuhatagát, s aztán közhírré teszed, hogy e naplórészlet írója szerint Isten kertjét hányadékkal töltötték meg az emberek. Imhol a harmadik lator, keresztre vele! És akkor ki zárná be ezt a zárójelet? Persze a fontos dolgok mindig zárójelben születtek és ott is vesztek rögvest, de ezt te nem értheted, mint ahogy azt sem tudnád felfogni, hogy a fénycsóvás képzavar, amelyet az előbb olvashattál, valósabb, mint az a senyvedő kocsonya a homlokod boltozata mögött. Boltozat? Legyen egy jó napod: így hagyom. Csakhogy a boltozat homorú is lehet, ez most számomra hozott egy szép pillanatot, na jó, abbahagyom. De azért ideírok még valamit, hátha meggondolkoztatlak, noha ez nálad olyan esemény volna, mintha a nyüvek mosolyogni kezdenének, szóval: helye van-e a képzavarnak a művészetben? Rossz kérdés, mondanám, mert a művészet maga a képzavar, az életé természetesen, a te életed-léted- mibenléted, de főleg hogyan! - léted erre igencsak jó példa lehet. Ezt az új központozási formát hagyd meg nekem gyermeteg örömnek.) Kész. Befejeztem. Hittanóra nincs, a tündérlepke viszont meztelenül születik. Persze a zergétől a bölényig vajmi kevés azon állatok sora, amelyeken születéskor zeke van, gatya vagy fuszekli, de az ember esetében a helyzet egészen más. Példaként megint csak téged említhetnélek, noha te is meztelenül születtél, mint a zergék s a bölények, csakhogy te az eredendő bűnt testesíted meg, ezért vagy alázatosabb, mint a biblikus hősök, a hittérítők és a bordélyházi kéjnők, persze az is elképzelhető, hogy mindennek az ellenkezője az igaz, vagyis hogy annyi alázat sincs benned, mint a tetű szemében a csipa, viszont sikerekben gazdag alakoskodásod olyan bombasztikus méreteket öltött, amelyet a tettetés örök díjnyertesei - a biblikus hősök, a hittérítők és a bor28
