Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Bogdán László: Átiratok múzeuma (Márciusi félszonettek: az árnyék: apollinaire hamisítvány); Rondel (versek)
3 Mikor születtem múlt ki a remény. Márciusi fényben botorkáltak rokonok. Nem tudták mi kezdődik. Eljöttem közéjük. Nem is vártak. „Nézzétek máris milyen nyughatatlan!...’’ „ Talán próféta lesz! Kékül az arca... ” „ Talán hadvezér!”„A végső harcra... ” 4 Nem karácsonykor születtem. Nőnapon. És jelszavakba fúlt az ária. Apám nem volt ács. És a csillagot ellopta egy országúti Mária,- váll-lapokkal együtt. A három király kizsarolt éveit is adta volna. Csalódásaik követnek azóta... 1995. szeptember 4. az árnyék áriákban égő máriák jelszavakba fulladó remények zátonyra futó fogadkozások értelmüket veszítő tájszavak ígéretek folyókat lehetne rekeszteni velük sodró mániák vadászles prämier zsúfolt talponállók visszanyelt igen- fél mondatok zegzúgos átjáróiban didergő haza amint a, ráboruló 23
