Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Lászlóffy Aladár: Wesselényi telén (regényrészlet)
— Működik is, mondta szárazon Ferstl. És átgondoltan működik. Felvette az asztal szélére milliméteres pontossággal odahelyezett, átkötött, lepecsételt iratcsomót. Ezt a beszédet kísérd levéllel személyesen láttam el. Sedlnitzky az ujjait nézte, amint a feketesárga zsinórral babrálnak. Érdekes, alig különböznek gazdája, a kancellár kezeitől. Szégyellt lepillantani összevetésül saját jól ismert mancsaira, mert annál inkább érezte, bogy parvenű. Pedig Ferstl mást nem éreztetett most, csak a tárgyilagos tájékoztatás szándékát, a teljes bizalmat. Az ujjai most tízfele röppentek a fontos aktacsomóról, mintha egyszerre tíz szúnyogot, darazsat, dongani készüld döglegyet akarna elhessenteni, s mint egy sakkfigura, előbbre lépett egyet, pontosan arra a parkettkockára, melyre az ablakon besugárzó napfény esett s így harisnyái valósággal felragyogtak, míg fekete bársonykabátja továbbra is sötét maradt. Most már fekete vagy fehér, gondolta a renddrminiszter, miközben szórakozottan hallgatta annak a gondolatmenetnek összefoglalását, amit tegnap ketten eszeltek ki. Egy ilyen minősítés ötlött az eszébe, nem tudni kinek a belső jellemzésében olvasta a múltkoriban: „A nagyzolásra élénk hajlam van benne.” — Ezt a beszédet azért terjesztjük fel tehát, mert igazolni akarjuk, hogy e beszédben semmi olyasmi nincsen, ami őfelségét sérthetné, tehát nincs anyag benne a hűtlenségi per megindításához. Magyarországban különben is, papíron szólásszabadság van, s így a kormányzat intézkedéseit szabad bírálni. Akár támadni is, ugyebár. A jóérzésűek viszont most már mindenképpen Wesselényi perbefogását kívánják, s arra alapozván, hogy a magyar alkotmány nem ismer miniszterekből álló kormányt, egyedül a megkoronázott király kormányoz, tehát Magyarországban a kormány, az uralkodó és a király ugyanazat jelenti, Wesselényi ergo világosan őfelségét támadta ebben a szatmári beszédben, mely sajnos rendkívüh hatással volt az ifjúságra, az adózó népre és az egész ellenzékre. Következésképpen nagyobb szigorral lehet fellépni végre ellene!... Ferenc császár azonban meghalt, anélkül, hogy Wesselényi ügyében intézkedett volna. Amikor pedig pár hét múlva a nádor fogadta Wesselényit, állítólag ezt mondta: „A császár halálának jórészt ön az oka. Nem tudom, miként felel ezért.” * Ezernyolcszázharmincötben megjött a híre Ferenc császár halálának. — Látod - mondta mély sóhajtással - eddig itt minden az övé volt, s most egyszerre kiviszik a temetőbe, csak úgy eltakarítják az útból, mint az utolsó kanászt s punktum! — Már mit beszél badarságokat kegyelmed - szólalt meg a közelben nagyapó, akiről a preceptor azt hitte, hogy alszik. Itt nem a császáré, hanem a Görgényieké minden fűszál. Őfelségét pedig nem holmi vadvirágos hant alá, hanem a bécsi kapucinusok kriptájába falazzák, az ősei mellé. — Hát nem mindegy? - próbált feleselni a tanító, de csak elég halkan ahhoz, hogy meghallgassa a kenyéradó gazdája, a mikor rákacsintott Erazmuszra, megérezte, hogy melléfogott. A gyermek most ebben nem vele tartott, mereven, mondhatni szúrósan a szeme közé nézett s meggyőződéssel, bár épp olyan halkan annyit mondott: - A császár holtában is császár marad. 16
