Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Kőbányai János: Üzenet a második évezredre (Szarajevói jelentés ’97 április)
csak egyéni önellátó mezó'gazdasági termelés működik, amelynek egy része átszivárog Bosznia és Hercegovinába. (5000 frontedzett szerb zsoldos harcol Zairében, hogy eltartsa a családját. Amíg élnek 10.000 dollárt küldhetnek haza, haláluk után 50.000 dollárt kap a család a leforrasztható koporsó mellé.) Sok az új, vagy a régi-új autó (a katonaviselt férfiaknak vámkedvezmény jár), az üzemanyagellátás, a benzinkutak kiszolgálása újra európai színvonalú. A háborúban lezajlott tulajdonváltás és a révén keletkezett új burzsoázia most már megmutatja magát. Ennek a visszája a szomorú jelenség, amire a háború hosszú, reménytvesztett napjaiban sem volt példa: rendkívülire ugrott - leginkább a nyugdíjas korúak körében — az öngyilkosság. Míg a napról napra túlélés célt adott, most a normalizálódás zökkenős folyamatához hirtelen elfogyott a türelem. Az angol nyelvtanfolyamokra beiratkozás eló'tt hosszú sorok állnak. S noha a világ egyértelművé tette, hogy ennek az újmódi népvándorlásnak gátat akar vetni - mégpedig az itteni helyzet stabilizálásával - a fiatalok mégis külföldön látják biztosítva sorsukat. Egy, az egész világ megbecsülését kivívta zsidó hitközség La Benevolencja nevű humanitárius szervezete (a pápa 50.000 dolláros békedíjjal támogatta további tevékenységüket) is irányt váltott a segélyezés módjában (a párizsi székhelyű, Joint iroda kezdeményezésére és annak segítségével). Egy 300.000 dolláros alapból 10.000 dolláros olcsó kamatozású hiteleket nyújt a vissza nem térítendő apanázsok helyett, hogy tagjai olyan vállalkozásokba foghassanak, amellyel megkeresik a maguk, s mások kenyerét, s egyúttal tevőlegesen részt vesznek a gazdaság újraélesztésében. Általánosabb szinten a most végre fokozott nemzetközi figyelem óvó szemei előtt kibontakozni látszó békefolyamat a gazdasági feszítőerőket, szükségleteket igyekszik beépíteni a béke épületébe. Ennek jelentős előrelépése — az épp a pápalátogatás harmadnapján bejelentett — egyezség, amely létrehozta az egységes Nemzeti Bankot és a kupon nevű egységes (DM-hez igazított) valutát. Az igazi béke feltétele az, hogy az emberek meg tudjanak élni, eltarthassák a családjukat. A helyreállítást ellenőrző és finanszírozó nagy nemzetközi szervezetek - Európai Fejlesztési és Beruházási Bank, Világbank, USA Aid és az Iszlám országok - nem adnak több segélyt tovább számolatlanul (amelyek egy része gyanús körülmények közt nem jut el eredeti céljához), hanem csak olyan projec- teket támogatnak, amelyek, vagy az infrastruktúrát állítják helyre, vagy munkahelyeket teremtenek — mondja beszélgetőpartnerem, Molnár László kereskedelmi tanácsos, aki (végre) 1997 februárjától a helyszínen irányítja a magyar részvételt az újjáépítési folyamatban és az üzleti életben. Az 1996-os évben 98 millió dollár értékben exportáltunk elsősorban élelmiszert: lisztet, étolajat, kon- zerveket, de például diót is, vagy építőanyagot. A cél az, hogy ne csak termékeket, de termékeket előállító gyárakat is eladjunk. Ilyen „projectekre” nyújtanak majd kedvező hiteleket, pénzeket a finanszírozó bankok. Téglagyár, brikettgyár, fafeldolgozás és építőanyag üzem tervein dolgozunk. A közeljövőben a Kereskedelmi és Hitelbank több helyi bankkal közösen megindítja itteni tevékenységét. Egyébként Bosznia és Hercegovinában 40 bank működik, a szerb entitásban 11. Rendkívül könnyű bankot alapítani, mert csupán 2,5 millió DM alaptőkével lehet indulni, - a működő pénzintézeteket az EBRD felügyeli. Olyan konstrukciók nyerhetnek az újjáépítési tenderekben, amelyekben egy bosnyák, egy magyar és lehetőleg egy nyugati fél a partner. A kereskedelmi attasé - gyakran síel a szarajevói hegyekben, ahol május végéig garantált a hó - abban is reménykedik, hogy hamarosan a boszniai turizmust is propagálhatja. A pápalátogatás másnapján Mostarba utaztam, ahol a nemzeti ellentétek sokkal súlyosabbak, és a Neretva parti város muszlim felét több kár érte, mint a 66