Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Karafiáth Orsolya: Se forrás, se tenger; dallam (versek)
Karafiáth Orsolya Se forrás, se tenger Könnyen lett szobámból kabin, s az utcákból üres fedélzet. Időnk rossz kikötő volt partot tévesztett, kései megérkezésnek. Rév - gondoltam, s nem tévedtem sokat. Elsodródtak szavaink: ködben horgonyzó alkonyat. Honnan hová - már nem tudom. Ezen a hajón talál majd az éjszaka. Ringató, lassan süllyedő homály. Egymagám mint kalóz, lázadó személyzet, részeges kapitány. Egymagám, mint ez a folyó, melynek nincs se forrása, se tengere. dallam „Eső a földre hull A Föld a Napra hull A Nappal hullni kell tovább, gyanútlanul” Kemény István nekünk kevés a rum s a bor tart józanul vizünk erős ital hideg delirium s nap szakadt kötél a kábulat hitel már nem kapaszkodom zuhansz zuhansz velem 43
/
