Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 5. szám - Dobozi Eszter: Levéltöredék; Ikrek; Variációk a Kettőre (versek)

beágyazódunk időbe-térbe, erekké ágazódva így fut velünk tova, mi fény volt.

Iker

Ma Hold dacol a szürkeséggel, reggel szirmaira hull a Nap: két lélek izzik egy alakban, én ő vagyok, és ő az énem.

Egeket rontó még itt talál húst, megváltó hűségesekkel: ketten vagyunk már, mindig ketten; kettős hiány ez, és két halál.

Variációk a Kettőre

I

Ki vészes EGY volt egykoron, mint ama réges régi szál, nem liliomul bár: álmokon jőve - most „félbe metszve áll”.

Félbe metszve? Kettőződve? Csönd csönddel időz ott: elméd boltozatán ím áttörhet, s szemréseiden visszaint még

egy másik én, és csúfot űz veled, és nevet. Elsietsz, fél feled követ. Legbelül ki ott marad: már senki sem, már semmi sem.