Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 1. szám - Poszter György: Keleti- „Emberi Színjáték” - a „Szövevény” Poétikája (Sándor Iván: A Ködlovas — és utódai)

legtisztábban a Századvégi történet mutatja. Mennek a hintók Becsből Budára; a lovasok Budáról Krakkóba, a foglyok Krakkóból Pétervárra. Viszik a szerteágazó cselekmény fonalát, a bonyolult építmény alaprajzát. És persze a bennük formálódó sorsok végkifejletét is. Ezzel rajzolják a szövevény történelemből és sorsokból, történelmi sorsokból összeálló hálózatát szemléletesen körül. Pontosabban ezzel teremtik a történelemből és sorsokból, történelmi sorsokból összeálló szövevény hálózatát meg. Ahogy a térbeli és időbeli végpontok között végzetesen össze is kuszálódik, meg egységbe is rendeződik. Útközben egyazon szereplők. Sorsuk alapképletében azonosak. Legfeljebb térben máshonnan indulnak. Debrecenből, Bécsből, Budáról, Krakkóból, Pestről, Zuglóból. Legfeljebb térben máshova érkeznek. Nagykanizsára, Budára, Krakkóba, Pétervárra, Balatonra, Kiskunhalasra. Legfeljebb időben máshonnan indulnak. ’44-ből, 1794-ből, ’52-ból, a XIX. század közepéről. Legfeljebb időben máshova érkeznek. ’54-be, 1987-be, ’82- be, a XX. század végére. Egyazon szereplők, de erkölcsi előjeleket változtató, emberi magatartást meghatározó szerepcserék. Az áldozatból hóhér lesz vagy lehet. Az üldözöttből üldöző, megfélemlítettből megfélemlítő, hívőből hitetlen. Vagy megfordítva. A hóhérból áldozat lesz vagy lehet. Az üldözőből üldözött, megfélemlítőbői megfélemlített, hitetlenből hívő. Egymást végzetesen meghatározva, egymástól végzetesen meghatározottan. Kétszáz esztendős tragikus távlatban a hatvanhárom esztendős költői igazság: „Akár egy halom hasított fa, / hever egymáson a világ, / szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát / s így mindegyik determinált”. Ebből lesz az öt regényben, tételben a meghurcoltak és meghurcolok, elárultak és elárulok, gerinctöröttek és gerinctörők, titokfejtők és titokfedők, megkeresők és elrejtők, megemlékezők és elfelejtők egymást váltó, históriai-pszichológiai fogócskája és bújócskája is. Amiből összeáll egy nivelláló, közös nevezőre hozó, általános sors. A keleti-emberi színjáték költői jelentése és epikai poétikája. Öt kötetben és tételben. Öt hangnemben és színezetben is. A színezet a legfontosabb meghatározó. Az elsőtől az ötödik kötet és tétel felé haladva: zárkák éjjeli feketéjében; utak sáros barnájában; szőlőhegyek égető sárgájában; barlangok beszűrődő szürkéjében; olvadó hófoltok piszkosfehérében. E színekben a regényfolyam maga teremtette, saját világa. Ennek a költői feltárása folyik. Különböző rétegekben és vetületekben is.

Az öt szövevény, öt szín, öt regénypoétikai variáció. Jelentésbeli és költé- szettani egység. Változatok a szerkesztés módjában, az elbeszélés nézőpontjában, az emberábrázolás megoldásában. Az első monologikusan előadott hagyományos énregény. Elbeszélés az idő kronologikus rendjében. A többi szereplő csak az elbeszélő tudatán át. Annyi belőlük és úgy, amennyi és ahogy e pozícióból látható. A második dialogikusan előadott modern tudatregény. Elbeszélés nem az idő kronologikus, hanem a jelentés logikai rendjében. Első és harmadik személy nézőpontbeli egymástváltásában. Belőlük annyi és úgy, amennyi és ahogy egymás tekintetében látható. A harmadik dialogikusan előadott modern énregény. De váltja az éneket. És váltás közben egymással szembesíti. Tér- és idősíkokat szabadon kezelő elbeszélés. Szembeállított tükrökkel. Bennük mindenki egyszerre látja a másikat és önmagát. A negyedik hosszanti- és kereszttengelyek irány- és nézőpontváltásából felépített geometrikus szerkezet. A külső, harmadik sze- mélyű elbeszélés dominál. Ám olykor belső, első személyű elbeszéléssé alakul. Az ötödik első és harmadik személyt, ént és őt szembesítő, dialogikus elbeszélés. Az én tiszta szubjektivitásában, az ő majdnem tiszta objektivitásában. És prózai műfajok párhuzamosságában. Elbeszélés és értekezés egymást erősítő egységében.

33