Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 5. szám - Darvasi László: A könnymutatványosok legendája

- Mert aki sokat tud, az gyáva lesz! - bölcselkedik énekelve Borbála. Jozef Bezdán kénytelen fölpillantani és összevonni szemöldökét. Elsöpri arca elől a boszorkány ujjait, s bosszúsan fölül. Szólásra nyitja a száját. De Borbála elmosolyodik, már ahogy a föld tud mosolyogni, és ujját Jozef Bezdán szája elé teszi.- Ssss!

Jozef Bezdán olyat érez, mint még soha. Hatalom támad az ölében.- Ne most - dúdolja halkan Borbála.- Tudom, hogy én is szép vagyok - és közben a férfi ügyetlen teste alá csúszik, és lassú hullámokban mozogni kezd.

Miután végeztek, a boszorkány mosolyogva fordul a zavartan üldögélő világkém felé. Jozef Bezdán a fűből és szalmából vetett fekhelyen üldögél, és igyekszik megérteni, mi is történt valójában. No, igen. Még egy világkémnek sem könnyű megbarátkozni a gondolattal, hogy elveszítse az ártatlanságát. Jozef Bezdán nem érti, hogy ez most jó, vagy nem jó. Hahogy egyébként jó volt, nagyon jó volt együtt henteregni ezzel az asszonyállattal, sokkal jobb volt vele szerelmeskedni, mint például ölni vagy kémkedni. Húzkodja Mohamed hajszálát. Ám az a hajszál nem felel neki. A boszorkány közelebb hajol hozzá. Gyönyörködve bámulja Jozef Bezdán testén a kínzásnyomokat.- Miközben szerelmeskedtünk, valaki figyelt bennünket - nevet.

Jozef Bezdán egész testével megfeszül.- Azt kérdezed, ki volt az? - néz egyszerre nagyon komolyan Borbála a férfi szemébe.- Azt kérdezed, ki koslat utánad, ki figyeli minden lépésedet és mozdulatodat, ki tartja számon a lélegzetvételedet és a gondolataidat?

Jozef Bezdán bólogat, mint az eszelős.- Te magad - mondja némi hallgatás után Borbála, és megsimogatja a falfehéren remegő férfit.- Legyen elég ebből — parancsolja azután. — Még belehalsz nekem ebbe a hiábavalóságba. Hiszen neked kellene a legjobban tudnod, hogy aki maga után kémked, végül belehal. Meghalnak a mondatai, a mozdulatai, a gondolatai, s csak a lelke pislog úgy, mintha élne. Tutú!- Tutú — köszöni Jozef Bezdán sikoltva.- Tútú - énekli Borbála, és újra átöleli a férfit.

Néhány nap múlva Balina, a nádi ember, egyedül üldögél a tisztáson sárkunyhója előtt. Bosszús tekintettel farigcsál valamit, miközben kedvetlenül dudorászik. Jozef Bezdán világkém megáll előtte. Olyan a világkém most, mint a halál. Balina azonban nem ijed meg. A pipájáért nyúl, megszívja, lassan emeli a fejét.- Elment — morogja, és a késével hirtelen a fű közé szúr. Ritka szép vízisikló tekereg halálra váltan.- Elment - mondja újra Balina, már le is csapta a sikló fejét. Szép dísz lesz belőle.

19