Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 5. szám - Juhász Ferenc: A cipő (vers)

lágra menni, mert mezítláb szép a szennyes, jeges folyóvízbe zuhanni, mert az a szép: a márvány-íny cipőfogsora! Mert kincs a cipő! Kincs és jövő és győzelem. S az ára csak egyszerű tarkónlövés! Most divat a bakancs. Bakancs-bolond a világ! És nemcsak az ifjúság! De nekem a cipő-álom, az álom-cipő a folto- zatlan, varrott-talpú tiszta cipő volt. Egy igazi, új, barna félcipő! Mert a vidékről városba bejárónak mindig sáros, vizes, hótól átázott, száradozva zöld penészfoltos (mint a romlott befőtt tetején az üvegben a hólyagos, tarajos zöld penészkorong!) herpeszrózsás volt a cipője. És gyűrött és árva, mint az ős-kép, a büdös, gyűrt ihlet-kutak kettős csámpás tátogása (a döglött hal nyitott, halált-párolgó szája): mint Van Gogh lefestett béna munkáscipői, a városiak, nem parasztiak, ahogy Martin Heidegger hitte. O, azok a festett ős-cipők, idő-előtti őscsillagok, kormos petróleum- lámpa-cilinderüvegek, cipő-kvazárok! Cipők, cipők, cipők! Mikulás-nap előtti estén kisuvickolva az ablakba kitettek, kútásók vö- rös-vízagyagos bakancsai, akik a kútcső alján állnak, mint egy henger-alakú szemgolyó alján, a retinán: vízeret keresve. Hóhérok cipői, zümmögök, mintha gigászi fekete legyek lennének lábfejük helyén, parázsrózsa dülledés-szemekkel, mintha két óriás döglégyből nőne ki lábszáruk. Kéményseprők kormos cipője, tetőfedőké, Illyés Gyula Hollandiából hozott facipői, asztalosok fűrészporos, eres faforgács-bajszos cipői, sírásók cipői: csontszagúak, ko- ponya-szagúak, halál-szagúak, boncmesterek, embervéres, halott- öltöztetők, koporsóvivők elmúlás-szagú cipői, kör menet-cipők: sárosak, porosak, hit-enyvesek, bányászok cipői: szénporosak, kőbányászok cipői: kőporosak, kőművesek cipői: mészpettyesek, malter-szeplősek, katonacipők: véresek, amire zöld falevél, zöld moha, zöld fűszál ragadt, vasöntők cipői: kráter-szitássá olvadtak, csámpás és olajos vasutascipők: fékezőké, összekapcsolóké, mozdonyvezetőké, cígölőké, jelző-állítóké, szégyenbárkává, gyötört postáscipők, summások, béresek ünnepbakancsai, cipő-mítoszai, mert különben inkább mezítláb, cipők: szőlőmunkásoké, szürete- lőké: széttaposott szőlőszem-szagúak, szem-bőr taknyosak, kukoricát, krumplit kapálóké, len-erdőt kaszálóké, cukorrépát szedőké, mészárosok marhavér-tulipán cipői, pékek cipői: lisztesek, mint a deres kert, kubikusok sárföldes rothadt bakancsai, hajléktalanok, csavargók szétrohadt cipői, amibe úgy van belegyömöszölve dagadt, püffedt, lilazöld, zoknitlan lábuk, mint szűkre-szabott határok közé egy nagyobb ország, mint már erjedő, földagadt halott keskeny bőrtrombita-zsákba, mint egy Gargantua-óriás lila gyermekkoporsóba, hivatalsegédek köpésnyállal, cirmos fejeshagy ma-levéllel kifényesített cipője ragyogás, vízhenger lábú nők barna, vagy fekete térdig-érő csöves fűzőscipői, gyógycipők, ortopéd-cipők: mint az elgörbült nehéz álmok, ferdék, kajlák, egyen- súlytalan törpe-óriás párok, ápolónők, nővérek, visszeres-lábú asszonyok, lányok majdnem térdig érő kékfűzős, kék vagy fehér vászoncipői, amik, mint a láb kürtjei, vászontrombiták, apácák