Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám - Balia D. Károly: A hontalanság metaforái (avagy a kárpát aljai magyar költóL haza-komplexusa)

Hát add a tisztaságot,

a kimondható átkot.

Add

a belémforduló hazát,

a tűzégetettek igazát.

Biztos hely magamon kívül nincs.

Húzódom hát mind egyre beljebb. '’'

A haza te magad vagy.™

Megtaláltam két parafrázisát a virtuális haza klasszikus megfogalmazásának, az illyési Haza a magasban kifejezésnek is:

Itt, fönn, határtalan honban élek"

Jó lecke, fiúk, hogy elhagytuk házunk

egy képzelt és bölcsebb fenti hazáért■"

Mindezek a példák számomra nem csupán azt bizonyítják, hogy alkotóink nem tudnak - talán nem is akarnak - megválni haza-komplexusuktól, hanem azt is — és írásomnak ez lenne a lényegi megállapítása, hogy a kárpátaljai magyar költő számára a haza nem az otthon szinonimája, hanem a hontalanság metaforája: ha hazát említ, jelzőkkel vagy anélkül, minden esetben a valódi haza hiányát kell értenünk rajta.

50 Horváth Sándor: Istenes ének - 1996. Kárpáti Igaz Szó, 1996. dec. 24., 1.1.

51 Penckófer János: A Múló Rendben. Hatodik Síp, 96/ó'sz, 15. o.

52 Horváth Sándor: Kisháza (II)- In.: H.S.: Kisháza, Ik.: 9.o.

53 Penckófer János: Döbbenet szava. Hatodik Síp, 97/tavasz, 34. o.

M Czébely Lajos: Tétova sugárban. Pánsíp, 97/1. 25. o.

92