Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - A. Gergely András: Márkus István és a parasztpolgárosodó Magyarország emlékezete
A. Gergely András Márkus István és a parasztpolgárosodó Magyarország emlékezete r>-L Wégóta sejthette már, de senki sem gondolta igazán, hogy Márkus István végleg elmehet közülünk. Mégis megtörtént ez, barátai, kutatótársai, tisztelői nagy szomorúságára. Utolsó kötete búcsúkötet lett - az életmű utolsó szakaszának összegző szemléje, mely épphogy csak nem keretezett névvel jelent már meg. Márkus István szociológus volt. Parasztszociológus. Vagy ahogy új kötetének alcímében önmagát minősíti: faluszociológus. Nem lehet itt most érdemben, egész életútját végigkövetve méltatnunk Őt. Erre önálló kötetnek, hívei és tanítványai munkáinak, tisztelői és vitatói gondolatainak kell majd vállalkoznia. Amit itt megközelíteni, körüljárni vállalhatok, az nem több, mint egyszeri, alkalmi szemléje legutóbbi kötetének, amely a Magyarország felfedezése sorozatban látott napvilágot. E közelmúltban kiadott új mű a korábbi Márkus-opuszokhoz képest immár nem csupán egyetlen település vagy társadalmi nagycsoport kiterjedt és mélyreszántó elemzéseként készült, hanem a „rendszerváltás” korának írásaiból összeállított válogatás lett. Oly sokan voltak már, Márkusénál szerényebb életművel, akiknek már életükben kiadós válogatásaik, cikkgyűjteményeik, egyetemi jegyzeteik, széljegyzeteit sziporkáik jelentek meg - Ő nem volt ezek között, így azoknak, akik szellemi vagy kutatói útját követni hajlamosak, igen fontossá lesz majd ez a legutóbbi munka. Mégpedig igen reprezentatív munka. Valójában korunk hiányzó magyar parasztságszociológiai alapvetése ez, nem kevesebb annál. Ha lett volna kellő figyelem, hogy a szerző 75. születésnapjára jelenhessen meg a kötet, s nem másfél évvel azután, az bizonnyal Márkushoz méltóképpen szóló gesztus lett volna - de akkoriban valahogy nem akaródzott összejönnie egy Márkus-napi emlékkötetnek. Mivel pedig ennek összetrombitálásában magam is részt vettem volna, örömmel láttam, hogy az új Márkus-válogatás kérve- kéretlenül is olyan gazdag, gondolatra indító tartalmú, hogy mintegy helyettesíti a háromnegyed évszázados gyertyagyújtást, és sok mindent, amit mi magunk adhattunk volna Neki, ha saját tisztelgéseink kötetét nyújtjuk át. Olyan gondolkodási ívet, műegészt alkotnak ezek az írások, hogy csupán az múlhatná fölül új kötetét, ha a szerző műveinek összkiadását tarthatnánk kezünkben — amire előbb-utóbb úgyis sort kell majd keríteni. Márkus István - aki mindegyre azon igyekezett kutatói életútja során, hogy alkalmi kollégáiból is barátokat faragjon, vagy legalábbis kutatótársakat s követőket — személyében testesíti meg több mint fél évszázad hazai falukutatását, munkásságában egyedüli örököse az 1930-as évek falukutatási szemléletmódjának, s megteremtője a modern magyar rurálszociológiának is. Kevesen vannak a magyar vidék kutatói közül, akik ne járták volna vele együtt valamely településünk házait, parókiáit, művelődési központjait, levéltárait, vagy ne követték 41
