Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Podmaniczky Szilárd: Elvetemült naplók (d.)
Podmaniczky Szilárd Elvetemült naplók (d.) A XJL kétajtós cipószekrény közepén kulcs áll ki, a két ajtón egyszerű berakás. A szekrény tetején Pond's, Dali-féle gyümölcstál, szenzomotoros fogkrém, fonott körtálca, amelynek tartalmán nyomozók osztoznak sértetlenül. De hol vannak még a nyomozók? Egy hajtogatós állónaptár, amin félfó'ttbó'r-szín kismalacok téblábolnak friss szalmájuk alá. A kulcs, feltehető', zárva áll. Ott van még a napszemüveg, barna fényfátyolt húz, ha látok, s szárával fülemen egész a fejem. Ezt az időt ki kell húzni, nincs merre, átrendeződik majd a táj, a cipők elkopnak odabenn. Magától lesz így vagy úgy, unnék zsarnokoskodni a történés felett, de untig azzal is, hogy tudjam, mi lesz: legyen, az idő telik, a gyomrom üresen fordul hátára, odahál. Ha nem figyelnék, csak írnék, mint könnyen elejthető fenevad, akkor legyen, mivégre, puskavégre, fejre ejtett fenevad. Nincs már messze a halálom napja, mért kell ezt így felhoznom, igazán; messzemenő két különbség az „ennyi” meg a „soha már”. A cipős szekrény faereklye, a fa húsa kint van, lakkozva van minden szálfutár, miért leszünk ilyen hülyék, ha jön a pirkadat. Úgy lője fel rakétáját, hogy amint célt lát, tévessze el azonnal, szálljon az űrön át, ameddig csak tud, ne álljon meg, csak menjen, ez egy feladattal, keresse a semmit, odaát. Visszajövök / majd meglátod / kávé legyen / és egy kisfröccs / jó ha ágy is / fáradt leszek / és homályos / másodfüggöny * (Halkan, mormolva, mintha lopott faháncsokat tömnék a szájába) Kacsáját ki engedné haza ki lombfűrész oldalán hegedül sánta gyümölcsre lóg a haja bezárni gumigyár ajtaját mostsoha sorsa pacalgőz cseppje tolva vihong darázs s szúnyog betiltom fatuskó röpke tönkjét ismeri ön a gyermekét? hálát adok veszek lila szappant toporgok a lúdbőröndben rohamcsiga küzd a nyárral nem kell izének lenni sohasem * Itt a jövő nyár. Ég s elpirkad maximum, kivel áll le, benn vagyok a napszünetbe, hajatlan hajthatatlan, még egy nyárküszöb, ölébe megyünk a vég14
