Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Fodor András: Sintra felé; Puttó (versek)
Fodor András Sintra felé Byron meg Pessoa járt erre, de nekem Tőled nevezetes most, hogy mehetek utánad. Öröm, hogy amit egykor innét magadba fogtál, képeslap szövegével igazoltál, e szinte titkos estéli úton a kommendált csodát nyomodban én is láthatom. Lelkesedésed irányít, mit lássak, hova nézzek, a meredeken forgó tektonikából végül agykéreg vetítőmre Te választod ki: mi tapad. Te mondod szótalan, hogy ne feledjem én se a fénykelyhekben álló cukrosüveg vastornyokat. Amit lapodon küldtél, estére zárva volt már a majolikás-móros bélletű Pena-palota. S mit én írhattam volna olyat, mi Neked tetszenék, ennyi: a mészkőmozaikos lépcsőkön, zugokon baktatva, hogy jött egyre utánunk meredekről is csiszonkázva még, egy tarkafülű kutya. A versek abból a termésből valók, amelyen a költő' halála eló'tt dolgozott. (A Szerk.)
