Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Faludy György: A jövő század lesz a végső; Záróelőadás; Se múlt, se jövő (versek)
Záróelőadás Költő kezdi az első füttyszót. 0 a hajnalcsillag ura. S költő hal meg elébb. Utána Esik csak szét a kultúra. Ha fiatalon megkérdeznek: ez „Ki éli túl az ezredet az élő költők közt nevével?” Töprengek, aztán felelek: „Tökéletes verset kilencet szerzett Rilke. A szenvedély mimikri nála. Sokkal szebben beszélt németül Goethénél. Yeats. Témáit hamar felejtjük. Sorait nem. Bennünk marad 'ezüst almáival a hold és arany almáival a nap'. Káváfisz, aki húsz évszázad hellénjeit teremtette újjá, nem jobbá vagy rosszabbá, de valóvá és érdekesre. S Lorca, Tejút Guadalquivir je, citeránk, toliunk, ecsetünk! Zöld tenger, zöld nő, torreádor, vér és vágy, föld s tűz, mindenünk! Említhetném Arghezit, Frostot, Paszternákot, Jeszenyint s még Audent meg Anwart, de szabódom: négy nagy név biztos és elég. ” „így szóltál hatvan-hetven éve. Most mondj még négy, ma eleven poétát, aki halhatatlan." „Négyet? Négy költő sok nekem.” „Hát hármat.”- „Hármat sem találok.” „De két nagy zseni csak jutott korunknak. ”- „Semmiképp sem.„És egyV’ „Egyetlen egyről sem tudok. ” 10
