Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 3. szám - Bisztray Adám: Kossuth-szekrény

*

Váratlanul megtaláltatott a Sántha család nagy ebédlőasztala, amely körül a történelemkönyvből ismerős, szakállas, komor arcú férfiak tanácskoztak a szabadságharc végnapjaiban. (Tanulság, hogy hinnünk kell a tárgyi tanúk megmaradásának elvében.) Olykor nagyságos türelem lakozik bennük, mintha gazdájuk s vendégei emlékezetét szolgálnák. Ez a kopott, sötét bútordarab soha nem veszett el, csak évtizedekig nem volt, aki azonosítsa, ráismerjen. Azt hiszem, nagynénémnél - a világítatlan, tágas előszobában - 45 tavaszán találkoztam vele először. Mentünk apámmal megcsinálni a belőtt ablakot, eszlingeni redőnyt, s fát vágni. Huzatos hideg lengte be a romos lakást. Az ezermesteri szerszámokkal teli tarisznyát, sötétzöld amerikai kenyérzsákot, meg a fűrészt, kisbaltát nem is tehettem volna máshová, hogy kéznél legyen, mint erre az asztalra. Később se tudtam a titkolt méltóságról. Nagy vendégség idején itt kabátoltunk le, havas kucsmát, vizes esernyőt tartott, mert a fogason már nem volt hely. Szinte véletlenül kottyantotta el unokahúgom - nem is régen - az eredetét. Még híres lesz a bútorom, ha megírod! S nevetett.

60