Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Révész László: A fiatal Magyarország
tosított. A nemzetiségi kérdés sajnos még az 1848 áprilisi törvényekben sem került megoldásra. Mint ideális eszme lebegett, főleg az 1848-as magyar ifjúság előtt, a másnyelvű nemzetiségek lehető leggyorsabb beolvasztása a magyar nemzetbe. Ezzel természetesen megszűnt több helyen a békés együttélés lehetősége és egy magyar „Commonwealth” megalakítására sem kerülhetett sor. Az akkori magyar ifjúság forradalmi lelkesedésében nem nagyon foglalkozott a nemzetiségi kérdés megoldásának lehetőségével, de természetesen jelentős ideje és lehetősége nem is volt ehhez. Hiányoztak közülük a megfelelő szakemberek is. A pesti ifjúsággal kapcsolatban jogosan felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyire volt külföldi kapcsolata; tudott-e olyan rövid idő alatt valamilyen kapcsolatot kiépíteni a külföldi ifjúsággal? •k Érdekes volt, hogy például a szerb kisebbség az 1848-as áprilisi alkotmánynyal nem állt szemben. Amikor azonban egy újvidéki delegáció Stratimirovics tábornok vezetése alatt a szerb nemzetiségi követeléseket az akkori magyar kormány elé terjesztette, és a területi autonómia sokat emlegetett problémáját különösen hangsúlyozta, akkor Kossuth erre így válaszolt: „Majd a fegyverek fogják eldönteni”. Mindennek az lett a következménye, hogy a szerb nemzeti kongresszus karlovici nyilatkozata 1848 május közepén egész határozottan kijelentette: „A szerb nemzet követeli egy szerb Vajdaság létrehozását és kéri továbbá a királyt a románok nemzeti függetlenségének elismerésére”. Nehézségek adódtak természetesen a szlovák kisebbséggel kapcsolatosan is; a szlovák nemzeti kongresszus követelte többek között egy külön nemzetiségi kerület kialakítását szlovák hivatalos nyelvvel és egy saját nemzeti összejövetellel, illetve kongresszussal. Amikor azután Kossuth 1849 júliusában igyekezett a nemzetiségi kérdés megoldására lépéseket tenni, főleg a román kisebbséggel kapcsolatban, ez akkor már késő volt! Visszatérve a 48-as ifjúságra: az mindezekkel a kérdésekkel nagyon sokat foglalkozott, és mindenekelőtt igyekezett a magyar nemzeti álláspontot képviselni, hiszen az ő szempontjukból az osztrák elnyomás elleni aktivitás, sőt harc volt a legfontosabb probléma. Visszatérve az 1848-as ifjúság közvetlen problémáira, meg kell említeni, hogy a különböző megyék nemesi ifjúsága már az egész reformkorszak idején, azaz 1825-től kezdve, rajongott a szociális reformokért, és éppen olyan „nemzeti értelemben” gondolkodott, mint az akkori pesti vagy pozsonyi ifjúság. Voltak megyék, melyek iijaik egy részét Pozsonyba küldték, hogy segítsenek az ottani fiataloknak a reformeszmék terjesztésében és megvalósításában, továbbá a konzervatív követelések elutasításában. A magyar nyelv ápolása és terjesztése érdekében - ami akkor természetesen a reformkorszakkal összefüggött - több megye ifjúsága alapított speciális egyesületeket. így például már az 1825-1830-as években létrejött Nógrád vármegyében egy Nemzeti Intézet, amelynek célja a magyar nyelv terjesztése a nem magyarok, főleg a nem magyar parasztok körében. Ez az intézet, tulajdonképpen inkább egy egyesület, célul tűzte ki magának, hogy alakítson egy magyar tanító-tanár-képző intézményt. Addig azonban, amíg ezt az intézményt pénzhiány következtében nem tudták megalapítani, elhatározták, hogy azokat az iskolai tanítókat és tanárokat, akik magyar nemzeti szellemben és magyar nyelven oktattak, ajándékokkal stb. fogják kitüntetni. Ebből a célból rövidesen meg is indult a fiatalság körében a gyűjtés. Ennek az intézménynek 20
