Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Révész László: A fiatal Magyarország
határozták meg, hogy a megyei közgyűléseken kinek kell részt vennie, és az 1843-ban Kossuth által a magyar ipar védelmére megalapított Védegylet tagjai is itt politizáltak. A pesti fiatalok leginkább a Pilvax-kávéházban jöttek össze, itt határozták el, hogy az országgyűlési ifjúsággal együtt fognak működni. A különösen 1843 után szorgalmazott „Együttműködés Pozsony és Pest között” itt talált központra. A pesti „Fiatalsági Delegáció” rövidesen útban volt Pozsony és Pest között. A „pesti vértelen forradalom” 12 pontját, amelyet március 15-én fogadtak el, itt akarták átadni az országgyűlésnek. A Pesti Központ nagy jelentősége az 1848-as események történetében abban állt, hogy sikerült neki az egész pesti, óbudai és budai magyar lakosságot - sőt részben a németet is - megnyerni. A magyar és a magyarosított német lakosság csaknem kivétel nélkül az ifjúság mellé állt, míg a pozsonyi országgyűlési ifjúságnak ilyen tömegbázisa nem volt. Talán ez is közrejátszott abban, hogy Bécs nem járult hozzá, hogy az országgyűlést - főleg a magyar ifjúság kívánságának illetve inkább követelésének megfelelően - Pozsonyból Pestre helyezzék át. Az ellenzéknek ott, akkor a lakosság, főleg a pesti ifjúság körében nagy támaszpontja volt. A pesti ifjúság követelte egyrészt a politikai és társadalmi reformokat, másrészt pedig a magyar nyelv és a magyar nemzetiség kiterjesztését. A kormányzati szervek minden törekvése ellenére sem sikerült a pesti egyetemi ifjúság nemzeti törekvéseit lecsendesíteni, megakadályozni, bár az ifjúság jelentős része nem magyar nemzetiségű (főleg német) volt. A bécsi központi szervek — valamint a pozsonyiak is - többször felhívták az egyetemi hatóságokat, hogy az ifjúság ellenzéki magatartását változtassák meg. A Pest megyei hatóságok ennek ellenére többször tiltakoztak az ellen, hogy az egyetemi ifjúságot igyekeznek konzervatív szellemben befolyásolni. A jogi karon volt két professzor is, akik előadásaikat német nyelven tartották; az egyik közülük, Henfer, óvta előadásaiban az ifjúságot attól, hogy Kossuth eszméit elfogadják és terjesszék. Különösen meg akarták akadályozni az egyesület-szervezést, hogy az egyesületek ne legyenek az ellenzéki politika eszközei, mint ez a protestáns ifjúság egyesületeinél volt. A 30-as évek elején a jogászok és a bölcsészeti kar hallgatói mégis megalapították a „Nemes Kompánia” nevű szervezetet, amelynek tagjai csak magyarok lehettek. 1837-ben megtiltotta a helytartótanács minden ifjúsági egyesület létesítését, ami azonban akkor már túl későn történt. 1839-ben jelentette a titkosszolgálat, hogy a jogi kar hallgatói egy (új) egyesületet alapítottak, azzal a céllal, hogy ennek keretei között politikailag tovább tudják magukat képezni. A hivatalos szervek azonban megakadályozták, megtiltották, hogy az egyetemi ifjúság olyan egyesületet alapítson, amelynek élén nem egy professzor, hanem az egyetemi ifjúság egyesületének képviselője áll. Az illetékes hatósági szervek, valamint a dékán elutasították az ifjúság terveit; az egyetemisták egyesület-alapítását megtiltották. Az ifjúságot ezáltal a kávéházakba szorították, ahol az ellenzéki értelmiségiekkel közvetlen kapcsolatot tudtak felvenni, és többé nem lehetett őket ellenőrizni. Az egyetemi ifjúság nemzeti beállítottságára nagy befolyással volt Horváth István professzor, egy határozottan nemzeti érzelmű történész és egyben liberális politikus, aki előadásaiban az aktuális napi-politikai kérdésekkel is foglalkozott. O volt a magyarság történelmi jogainak védelmezője. Eszméit természeteen számos fiatal, a Fiatal Magyarország számos tagja vette át, összekapcsolva ezeket a francia haladó irodalom eszméivel. Egyik kiemelkedő egyetemi hallgató volt Vasvári Pál, egyike a pesti márciusi ifjúság vezető személyiségeinek. 18
