Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Révész László: A fiatal Magyarország
tak ugyanis, hogy ha ki is neveznék a magyar felelős kormányt, és az kénytelen lenne javaslatait királyi döntés céljából Bécsbe küldeni, azokkal kapcsolatban az évszázados és nagyon gyakran panaszolt szokás szerint a király idegen tanácsosok javaslata alapján döntene. Az államkonferencia a független, felelős magyar minisztérium kinevezését nem akarta elfogadni, de a nádornak arra való hivatkozással, hogy az osztrákok az előző napon megkapták ezt az engedményt, végül is sikerült elérnie, hogy elvileg beleegyeztek a magyar minisztérium, ill. kormány létesítésébe. A nádor királyi kéziratban teljhatalmat kapott a minisztereknek alkalmas egyéniségek felterjesztésére és olyan törvényjavaslatok előkészítésére, amelyek a magyar miniszterek hatáskörét az osztrák tartományok és Magyarország között fennálló szoros kapcsolat figyelembevételével állapítják meg (március 17.). Miután a királytól az államkonferencia tudta nélkül szóbeli felhatalmazás eszközöltetett ki gróf Batthyány Lajos kinevezésére, a nádor kinevezte az első magyar miniszter- elnököt. Az országgyűlés, hogy a március 15-én Pesten kitört radikális mozgalom ki ne ragadja kezéből a vezetést, és hogy a parasztság körében országszerte megnyilvánuló nyugtalanság lecsillapodjék, három hét alatt megvalósította azt a liberális programot, amihez Széchenyi azelőtt évtizedeket tartott szükségesnek. Nagyon nagy sietséggel alkották meg az országgyűlésben a törvényeket, amelyeket egymás után küldtek Bécsbe, ahol az államkonferencia azokat rövid tanácskozás után elfogadta. A király április 7-én kinevezte a javasolt új minisztériumot illetve kormányt, és szentesítette április 11-én a törvényeket. Ilyen módon egy csapásra megszűnt a rendi Magyarország, és helyébe mindjárt a népképviseleti királyság lépett. Az új alkotmány az évszázados nemesi kiváltságok eltörlése után az állampolgári egyenlőség és a liberális demokrácia elvére épült. Az 1848. évi 3. törvénycikk szerint a király (távollétében pedig a nádor és a helytartó) a végrehajtó hatalmat a független magyar minisztériumokon illetve a kormányon keresztül gyakorolja olyan módon, hogy bármely rendeletük, parancsuk, határozatuk és kinevezésük csak úgy érvényes, ha ezt a Pest-Budán székelő miniszterek egyike ellenjegyzi. A magyar udvari kancellária, a helytartótanács és a magyar udvari kamara hatáskörét a felelős minisztérium, illetve a kormány veszi át, amely minden olyan ügyet, amelyet a kormányszékek végül a királyhoz szoktak eljuttatni, a jövőben ha a király távol van az országtól - ami természetesen rendszeres volt — a nádor elé terjeszti. A kormány az elnökön kívül nyolc minisztériumból alakult: a) belügy, b) pénzügy, c) közmunka- és közlekedésügy, d) foldművelésügy, ipar- és kereskedelemügy, e) vallás- és közoktatásügy, f) igazságügy, g) honvédelmi és h) a király személye körül tartózkodó miniszter, aki Magyarországot és az örökös tartományokat közösen érdeklő ügyekben az országot képviseli; a minisztertanácsot az elnök hívja össze, de abban a király és a nádor is elnökölhet. A minisztertanács minden olyan tettért, vagy rendeletért, amely az ország függetlenségét, az alkotmányt, a fennálló törvényeket, az állampolgári egyéni szabadságot, vagy a tulajdon „szentségét” sérti, továbbá hivatali sikkasztásért, a törvények végrehajtásában és a közrend fenntartásában elkövetett mulasztásokért felelősségre vonható. Szólt még a törvény az államtanács későbbi felállítsáról is, amelyre azonban nem került sor. Az országgyűlést újjáalakította a 4. törvénycikk. Évente Pesten - és többé nem Pozsonyban -, lehetőleg a téli hónapokban tartandó. A választott ország- gyűlés időtartama három év. A király az országgyűlést elnapolhatja, feloszlatja
