Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Romsics Ignác: „Az emberiség érdekében” (Kelet-Közép-Európa forradalmai a XIX. század közepén)
Romsics Ignác „Az emberiség érdekében” Kelet-Közép-Európa forradalmai a XIX. század közepén A JL X XIX. század elején Kelet-Közép- és Délkelet-Európa 24 nagy és több kisebb népcsoportjának tagjai három nagy politikai egység, a török, az osztrák és az orosz birodalom alattvalói voltak. Ugyanezen a területen ma éppen 20 független állam osztozik, s az államot alkotó nemzetek száma 18. Térségünk XIX. és a XX. századi történetének egyik legmeghatározóbb vonása tehát a nagy multietnikus birodalmak felbomlása, s kisebb és nyelvileg-etnikailag homogénebb politikai egységek kialakulása. Ez a folyamat a Balkánon kezdó'dött 1804- ben a szerbek felkelésével, s a görögök szabadságharcával folytatódott az 1820-as években. E harcok eredménye 1830-32-re az autonóm szerb fejedelemség Török Birodalmon belüli, s a teljesen független Görög Királyság megalapítása lett. Az 1830-as és az 1846-os lengyel felkelések Miközben a Balkán forrongott, só't részben lángokban állt, Kelet-Közép- Európa a stabilitás benyomását keltette. Az egyetlen nép, amely a 19. század első felében kísérletet tett függetlenségének kivívására, a lengyel volt. A felkelést a varsói helyőrség tisztjei és a katonai akadémia kadétjai kezdték 1830 novemberében, akikhez hamarosan a nagyvárosok diákjai és munkásai, valamint a nemesek közül is sokan csatlakoztak. Bátorságuknak és az orosz hadsereget bénító és tizedelő kolerajárványnak köszönhetően a felkelők kezdetben sikert sikerre halmoztak. A katonai győzelmeket kihasználva 1830. december 5-én ideiglenes nemzeti kormány alakult, amely a következő év januárjában detroni- zálta a cárt, s egy öttagú államtanácsot hozott létre Adam Czartoryski herceg, I. Sándor volt külügyminiszterének a vezetésével. A lengyel felkelés társadalmi programja mérsékelt, a nemzeti viszont annál radikálisabb volt. Nemcsak Orosz-Lengyelország függetlenségét mondta ki, és a litván területekkel való újraegyesülést tűzte ki célul, hanem kiadta a jelszót az 1772-es határok helyreállítására is. A nemzeti radikálisok mellett ez az attitűd jellemezte a felkelés vezetőjét, az egyébként mérsékelt Czartoryski herceget is, aki a diplomácia művészetével foglalkozó 1830-as könyvében olyan látszólag forradalmian új, valójában azonban múltba néző közép- és kelet-európai állami 1
