Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Bisztray Ádám: Arany ház; Itt a szél (versek)
Bisztray Adám Arany ház Megint egy kisnövésű zsarnok, aki óriás szobrot emeltetett magának. Nérónk, beomlott palotád, szemétdomb rajta, aztán gyümölcsös, de a kertész kurtanyelvű ásója üregbe csúszva rád talált, városi nagyságokat, tanút hívott az egyszeri lélek, Laokoont Michelangelo önnön kezével bontotta ki a köves, konyhai szemétből. Mire is volt jó, mindent összerabolni, Rómát fáklyának tenni rossz dalaidhoz? Hármas ősmesterség élt belőled máig, a kurtizán, sírfosztó és literátus, ékszereidből, a kies lugasokból semmi nem jutott, s te odaátról smaragd lornyonon figyeled a gonosz arénát, kormos körünkben mint küzdünk s öletünk tigrisfogak s kard elé vetve, ahogy sárga,nagy hüvelykujjad rendeli. (Róma, 1996) Itt a szél Itt a szél olyan, mint a Kunságban, nem fúj, csak épp lengedez, lassan kezdi a táncot, aztán jő a forgatás, sötét lécek árnyékán pörgeti a levelet, szegényeknek gallyat tör.
