Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Sándor Iván: Papírváros (regényrészlet)
Sándor Iván Papírváros* A-*• szefforisziak számára szokatlan volt, hogy Simon a katonák mellett lépkedve kísérhette Rubent. Azt sem tiltották, hogy beszélgessenek. Az asszonyok, habár reggel volt, gyertyát gyújtottak a homályos szobákban. A férfiak rájuk kiáltottak: nincs kiért imát mondani. Ruben és Simon átölelték egymást. A szefforisziak látták az ölelkezést, látták a koldusok lehajtott fejét, a katonák vértjén megcsillanó fényt. Visszagondolva Ruben úgy érezte, hogy a koldusok tekintetéhez hasonló volt azoknak a római koldusoknak a tekintete, akik a kapu eló'tt várakoztak, amikor áthaladtak Titus diadalíve alatt. A lépcsőfokokon árnyékszó'nyeg, s erre nem volt magyarázat, mert a nap ugyanolyan vakító fénnyel söpörte végig a köveket, mint Galileában. A szefforisziak sem találtak magyarázatot Ruben búcsújának körülményeire. A koldusok sem, akik sok mindennek voltak a tanúi. Tekintetük az átmenetiség formátlanságára emlékeztette Rubent, s most ugyanezt látta a Via Appia koldusainak az arcán is, mintha - bár elbúcsúzott Simontól, és hosszú hajózás után partra szállt Ostiában, - a naponta ismétló'dó' reinkarnáció jóvoltából az egymást váltogató koldusok médium volta és átmenetiségérzése mégis ott maradt volna a kapuk mellett. A Via Appia oszlopainál üldögélő koldusok mintha egyenesen Szefforiszból érkeztek volna. Amikor Ruben eltűnt a sivár dombhajlatban, a szefforisziak körülfogták Simont, a házáig kísérték, kérdésekkel ostromolták. Nem értették meg egymást, mert a férfiak az adókról, a légiókról, az esőről faggatták, Simon pedig a törvényekről, az imákról, a római szenátusról beszélt. Az asszonyok Cipporát kérdezték. Cippora hallgatott. Ez meglepte azokat, akik ismerték. Magabiztos volt, elhárította a szavakat. Néha átment Ráchelhez. Csendben üldögéltek. A szomszédasszonyok azt suttogták, hogy Ruben és Simon lelke Cipporába és Ráchelbe költözött. S valóban, együttlétük mintha ki akarta volna tölteni Ruben és Simon találkozásainak hiányát. Az utcán is úgy haladtak egymás mellett, mint korábban a férjeik. Megálltak, összehajoltak, de szavak alig hagyták el a szájukat. Ruben koldusok és a bűzlő hulladékban tekergő macskák között érkezett a Capitoliumhoz. Mióta tengerre szállt, feltorlódtak az emlékei. így tükröződött régen is a napfény a vízen, így rázták a hajót a hullámok, így hevertünk az összecsavart köteleken apámmal. Mintha nem is ő lett volna, aki a katonákkal a kikötőbe érkezett, akit az ezredes tisztelettudóan a hajóra kísért, akit a zavaros tekintetű, torzonborz hajóskapitányokra nem emlékeztető, méltóságteljes, gazellamozgású, latinul, görögül, arameusul beszélő barna * Egy fejezet a Jelenkor Kiadónál a Könyvhétre megjelenő' regényből 1
