Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Lőrincz György: Az áruló
- Pár nap múlva aztán hívattak a Böszörményi úti csendőrlaktanyába kihallgatásra - vallotta Mikulich Tibor a felszabadulás után a bíróságon. - A kihallgatáson Radó Endre csendőr százados először Fodor Károly lakása és telefonszáma után érdeklődött, aki ellen elfogató parancs volt kiadva, majd megkérdezte:- Mit keresett az Andrássy út 29-ben?- Jelentem, egy illegális tiszti csoport tevékenykedik ott, őket akartam megismerni.- Ez rendkívüli fontos ügy. Indulunk a Honvédelmi Minisztériumba. Ezt ott is jelentenie kell! - mondta Radó. (...) Orendy Norbert átvette az ügyet, és gépkocsiján magával vitte Mikulich Tibor századost a Naphegy téri parancsnokságra. A nyomozást Könczey Gyula őrnagyra, a nyomozó osztály parancsnokára és Radó Endrére, a nyomozó alosztály parancsnokára bízta. A kihallgatást közvetlenül Radó Endre csendőr százados vezette. Mikulich ismét elmondta, hogy egy Szűcs nevű ezredes ellenállási mozgalmat szervez, fegyveres tevékenységet készít elő. A lakására gyűjti az embereket. Már ő is járt nála, és részletesen beszéltek erről. Különböző eligazítások és tervelőkészítések is folynak a lakáson. (...) A kihallgatás végén Mikulichot Radó csendőr százados megbízta, hogy folytassa illegális tevékenységét, és minden fontos eseményről tegyen jelentést.- Radó Endre népbírósági tárgyalásán aztán minden újra lezajlott - folytatta Almássy Pál. - Tanúvallomást tettünk. Radót halálra ítélték és kivégezték, a Népügyészség pedig azonnal körözést rendelt el Mikulich ellen. De Mikulich még sokáig nem került elő. Engem még egy ideig beidézgettek, talán még 1948-ban is. Minduntalan kihallgattak Mikulichról. Hogy mit tudok róla, ki ismerhette. Hogy tudom-e, van olyan föltevés, miszerint Romániába szökött át... Annyi kiderült, hogy Mikulich sógora, Mester István a nyilas párt vezetőségi tagja volt, s hogy Mikulich előtte is fecsegett, családi körben... Úgy emlékszem, hogy Mikulich nyilvántartásban volt még a demokratikus honvédségben is, és csak amikor Révay Kálmán és én életben hazatértünk Nyugatról, akkor lett neki forró a lába alatt a talaj, s szökött meg Románia felé. Mások azt mondták, hogy hamarabb kereket oldott már, de ezt máig sem tudtam tisztázni. A lényeg az, hogy a Népügyészség kiadatási kérelmet indított Románia felé. Erről tudomásom van. Sárközi Sándor: (Mikulich) 1945 februárban esett fogságba, onnan májusban szabadult ki, és folytatta egyetemi tanulmányait 1945 decemberéig, akkor szökött Romániába. Az új hadseregbe tehát nem állt be.- Aztán én újra fogságba kerültem, 1950-től 1956-ig, a koncepciós perek során. így aztán Rákosi évei alatt csend volt, nemcsak Mikulichról, de az egész ellenállási mozgalomról is. De csend volt 1956 után is, még évekig. Révay Kálmánt 1950-ben kivégezték, Makay és Kővágó az Egyesült Államokba vándoroltak ki. Lassanként beszélgetni sem volt kivel ezekről az évekről. Végre, 1959-ben, amikor a Szabványügyi Hivatalban dolgoztam mint mérnök, belép valaki a hivatali szobámba azzal, hogy egy „úr” keres téged. Mondom, hát jöjjön be. De nem, ő kint akar veled beszélni a folyosón. Kimegyek a folyósra, ott áll egy férfi, aki azonnal igazolja magát, hogy ő az Államvédelmi Hatóságtól jött. Én hirtelen meglepetésemben tréfára veszem a dolgot, és mondom neki: „Jaj, azt nem szeretem”. Azt mondja erre, nagy komolyan: „Kérem, ne ijedjen meg, nem arról van szó...” S hogy valami ügyben szeretnének kihallgatni, menjek be a Gyorskocsi utcába másnap délután három órára. 90
