Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Varga Mihály: Intelmek és biztatások (Veres Péter levelei)
alakult presszót, cukrászdát? Mivel azonban igaz, hogy elsősorban népgazdasági szempontból mostmár a tanyán-élés fontosságát még a Hivatal is felismerte (lásd az Erdei cikkét és a Népszabadság cikksorozatát), így csak nyitott ajtót döngethetnék. Ez nem kenyerem. Különben tele vagyok dologgal. Elküldték nekem a Petőfi Népe május 18-i számát, egy kis cikkel, amelyet Szekér Endre írt a Jelenidőről. Ismeritek? Értelmes írás. Nem himnusz, nem is gyáva köntörfalazás, hanem a megértéshez vezető jószándék. Hívtak a bajai aug. 20-i népművészeti fesztiválra, de még nem tudom, hogy elmehetek-e? (Ökonomin!) Üdvözlettel: 1969. VI. 21. Veres Péter A későbbi tekintélyes irodalomtörténész, Szekér Endre akkor még kezdő kritikus volt. Érdekes, hogy Péter bácsi ennyire komolyan vette a róla szóló írást. Jellemző volt mindig rá, hogy a fiatal tehetségekre felfigyelt. ■k Kedves Barátaim! Köszönöm, de lehetetlen. 28-án Miskolc-Lillafüredre kell mennem, a fiatal írók konferenciájára. Gondolom, tőletek is lesznek ott, bár nem tudom, Buda Béla „fiatalnak” számít-e még? A futkosást már ide-oda és amoda nem bírom, vészesen öregszem. Különben jó munkát! 1969. VIII. 24. Veres Péter U.i.: Egyébként hadd hangsúlyozzam: aki valakit meg akar győzni, ismernie kell és értenie kell a meggyőzendők - ellenségek és közömbösek - logikáját is. Nemcsak a hívekét. ” (Ide kívánkozik, hogy a lillafüredi írótalálkozón Péter bácsi igazán remekelt. Az, hogy Buda Ferenc nevét Buda Bélának írta az idősödő író szórakozottságból, úgymond „bocsánatos bűn”). * Kedves Barátaim! Megint csak nem merek ígérni semmit. Valami ökonómiát, valami életkorhoz igazodó sorrendi fontosság-rendet kell magamra erőltetnem, mert amint hozzászólásaimból láthattad, de ugyanígy volt pár hete Szekszárdon is, annyi a mondanivalóm, hogy egyszerűen nem bírok benne rendet tartani. Amint már régebben írtam valahol: én tudom, mi az igazság (meg is róttak érte a semmiben sem hívő sznobok), a „lét-igazság”, a minden filozófián túl lévő „evidencia”, de nem tudom másokkal megértetni, elfogadtatni. Még azokkal sem, akik ebben élnek - munkások, parasztok -, mert ők még nem gondolkodnak rajta, a „műveltek” fejében meg káosz van, eltévednek az eszmék és a valóság dialektikus kölcsönhatás viszonyla107
