Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Margittai Gábor: Két sziget kantáta
Margittal Gábor Két sziget kantáta Első szieszta (Torkolatok) mLehetne talán: Grinell, de a zárlat fenyegető szigora tehetetlenségbe lök: ag és az r még biztatóan pördül egymáson, az iné nyugodt, erőteljes ívelése azonban szétkenődik a kettős l betonfalán. Grinell - nyomasztó csönd maradna utána. Lehetne: Pluvialia - tagadhatalanul dallamosabb, vagy: Sanka dvipa, ez pedig különlegesebb. És nem lakatlan, nem zörög egyik sem. Csakhogy a hézagos deszkafalak, a tenyérnyi ablaknyílás, a posztókárpitok úgy ontják a tűzforró levegőt, hogy a kézfejről csurgó izzadtság elmázolja betűiket. Ez sem jó. Legyen tehát: Galtelli, Bolótana, Anghelu Ruiu, Castelsardo, Macomer, Orgosolo, Gennargentu, Ollolai, Gonnosfanádiga és Ullusai. Északi és déli iszap keveredik bennük, szabdalt, világos lagúnák nyílnak a hangsorok közepébe. Ha kiejted őket: a véghangok kertbe nyitnak, mely citrom- és eukaliptusz-szagával, pálmasistergésével, sójával, delfinbőr-bűzével hozzádragad, salom az utazónak. Mondom, vedd fogaid közé: Arzachena — s kőkori kertészek, vedd, hogy Perdaxius vagy Tharros — s kereskedő-gályák, alacsony Zeusz-templomok, mondd: Stintino, Porto Cervo - és lámpát lóbáló parti őrjáratok sziluettje. És ha résen vagy, meghallod a mormolást: mintha tengeralatti barlangból szólna, túl az őrtornyokon megpillantod a partvidék üvegösvényeit, törékenyek, mint az olajfaág, a kopár hegyeken a nyájakat, a családi bosszú ültetvényeit, a frank grófok várcsonkjait, a katalánok sikátorait, és a parasztok reggeli fecsegését, ezt a kopogó nyelvet is hallod már, mert mindent finoman odarajzoltam, hogy útban legyen. Legyen útban, legyen. Ne félj, mert megszólítottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy. •k Fekete vászonkendőbe bugyolálva, eltakart arccal imbolyognak a ligetben, hasuk lassan, lépésről-lépésre gömbölyödik, vállukon megrakott kosarak. Az ágak hajszálvékony sebeket metszenek kezük bőrére, és ahogy az érett gyümölcs leve kibuggyan markukban és lecsorog könyökhajlatukba, megpuhulnak, kitágulnak a sebszélek. A vörös homokfelhő térdükig ér, de38
