Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Calvus, Caius Licinus: Versek (Kovács András Ferenc fordításai)
IV. Fucinusom, mi az új filozófia gondja manapság Capreae szigetén? Miként megy sorod? írd le, hogyan telik egy napod? írj meg akármit, rég várom (--------j Most miket olvasol épp? Avagy egyre henyélsz, ahogy én? ... S ha Phoebus feszt süti, fő-e főd, míg a bögyödbe Minerva bogyóit tömködöd? Úgy tán majd bölcsebb leszel, azt hiszed? Arrafelé gyönyörűbbek a nők csupaszon, ha fürödnek csurdén? ízlik a kecskesajt? Úszol-e borban? Ohó, lefogadnám: Néreisekkel pancsolsz, buksz te alá? Netán gyakran alájuk is? Ok kitanultabbak, vagy a dárdán kurvák? (--------) légyen időd színarany, s még számtalanabb, hogy a fösvény Pactolus fövenyét (- -) könnyen múlja fölül! Te meg élvezz jó nagyokat! Ne füstölögj, de vadabb legyél, mint a Vezúv, ha kitör kilövellve az isteni lávát! V. Úgy szeretlek én, hogy szisszenek, ha fűre fekszel! Rögtön áll a férfiékem is, miként Priapus szobra pőre makkal, hisz gyakorta gyakna, toszna ő is itt a kertedben, édes... Ipsithilla rakd szét lábadat, kalimpálj, lábfejeddel rúgj a légbe - tárd ki újra mindened ma, nyisd magad meg ismét! Pázsiton pucéran hemperegjünk, játszadozzunk, mintha isten gyűrne, tépne, döfne, tömne téged, s égi magja dúsan hömpölyögne, szétömölne benned ádáz szép örömmel, ó, kis Ipsithillám, úgy, akár az élet - bőven árad fényözönnel szét a földeken tavasszal... Ipsithilla, szántlak, mert szeretlek, áldlak, mint eső a mély barázdát, vagy paraszt a búzatermést - Ipsithilla, tedd szét! 34
