Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 12. szám - Tarján Tamás: A megtiport köntös (Tandori szonettkoszorúi)

A Szonettkoszorú univerzumba nyíló és lakásba visszazáruló köztere, a Szonettkosz halottaknapi temetó'víziója után: Hekatomba - tömeges mészárlás, ember és anyag monumentális pusztulása; sír. És „Rohadjon le a a száj, ki nevem szájra veszi. / Szakadjon le a kéz, ki »Kedves Barátom« / levelet ír”, és „Mindenkim meghalt, vagy meghal, az egész / le van szarva”, és „Vissza. Nincs vissza, ezért nincs előre. / Nincs valahova, így nincs sehova”, és „Az isten verjen meg az összes / átokkal, vagy bottal , vagy adja, / hogy legjobb szívemet az eszem meghaladja, / és fussa egyre trükkre”, és „Nem akarok lenni, nem akarok lenni, nem akarok lenni”.

Nem csekély mértékben a Wittgensteint követó' - s szintén „kívülről”, véletlenszerűen „kapott” - fenomén, a világló bomlott elme, a színházcsináló és költő' Antonin Artaud sajáttá modulált kölcsönhangja ez. A Másnap. Utó. Nyakig-lábjegyzet „finomítani próbál” („Nem ment”): „Világos, hogy magánemberként NEM kívánom senkinek, szakadjon le a szája, a keze...” Felfedve az Arany János-utalások - ezek mégiscsak csöndesültebbek (Tandorinál is, A dal változásai, 1994 és a Vagy majdnem az, 1995 óta), mint Vörösmarty - ó't nem kötötte a jó Isten kévébe... - aggkori kitörései; s igazán telivér, életigenlő' az élet nemigenlésének sültkrumplis, borüzletes, Ralph Waldo Emerson-könyvecskés krónikája. A Hekatomba hosszú jegyzete megmagyarázza, miért nem tud (és miért nem lehet) megmagyarázni semmit; miért megtaposott köntös.

Félelmetes a Hekatomba — de felemeló'. Szép alpáriság a „Keményen, vékonyan” eló'rebocsátás, a József Attila-parafrázis: a Szonettfos... egy fáradhatatlan intellektus szellemi anyagcsere-terméke. Hatvanadik születésnapjához közelítve művei problémaanyagát cseréli Tandori Dezsó'. Az evidenciatörténetek (1996) írója ma még annyira sem evidenciás úr, mint a Szonettkosz temetőjének karnyújtásnyi távolában. Tandori legjobb alkotásai mindig evidenciáktól lettek evidensek (korszakosak, idó'tállók, gyönyörűek). A halál evidencia volt, nyelvi problémaként, megírhatóság-ként is (Töredék Hamlet- nek) - a fel-feltöró' halálfélelem és a vissza-visszavont halálvágy nem az (Kész és félkész katasztrófák, 1997). A madarak jelenléte evidencia volt (hány, de hány könyv!) — jelen-nem-létük nem az (egyre több könyv). A három-négy legújabb Tandori-kötet nem evidens.

De például az a lappangó-készüló'dő verseskötet (nagy gyűjtemény?), amelyben végre a szonettkoszorúk együtt lesznek benne, evidens lesz. Lép- csó'foka meg nem jósolható — és bizonyos új, az alkotót feltüzelő' evidenciáknak.

Alig várom, hogy Tandori Dezsó' hatvan és fél éves legyen.

15