Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - Kudelász Nóbel: Kifosztották benned a temetőt; Vasország; Nem jó ez a város; Délre utazok, a szerelem ott lesz?; Kis dal az Égei-tengerről (versek)
vasgolyó a Nap mi fölhevülve és sisteregve húz az égen át, s egy vasmadár kovácsolt ágon ülve kolompolja büszke ércdalát. Az utca hangos: kint a pléhlovak kopognak-konganak, s a pléhnyereg (lo)vasvitézt hord, rajta pléhkobak, s az emberekből, lógó pléhnyelek Olaj-csevely. Fogaskerék-szavak. A vasszűz vasmarokra vágyik itt, hogy együtt nyersolajra másszanak. Az újszülött olajjal álmodik. A hullámot bádogból hajlítják. Ha eltörik, hát összeércelik. Egy vasfüggöny az ég. S ha elhúzzák, hát vasvilágvége következik. Nem jó ez a város „Holnaptól nem leszek itt Más eszme, más szokások Új ország új kalandok De ott is szépek a lányok” (Pál Utcai Fiúk) Most már biztos, hogy kiszakítom magam belőle. Nyújtja időmet, mint taknyát a reggeli utcaseprő - ujjai hegyén gyömöszöl. Nem tudja bekapjon-e végleg, vagy hozzádörgöljön a környező tájhoz. Lényegesen más lenne például a nagypofájú Róma, de akár Isztambulba is belemennék. Csakhogy az ember tartsa kordában képzelgéseit, nehogy többel üsse agyon. Vagy őt esetleg. Prága se lenne rossz. (súgom csak, ne hallják: én elérem még Rómát,
